-          Becky, leveled jött! –csapta be Bill maga mögött az ajtót

-          Levelem? Kitől? –jöttem ki a szobámból

-          Az egyetemtől, ha jól látom –nézte meg még egyszer a feladót, majd átnyújtotta a borítékot

-          Úristen, remélem felvettek! –hunytam le a szemem, közben pedig elkezdtem feltépni

Több papírlap is kiesett a levélből, én pedig azonnal nekiláttam olvasni.

„Tisztelt Rebecca Miller!

Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert iskolánkba és tanító alapképzésben vehet részt a szeptemberi tanévtől kezdve. Kérjük, figyelmesen olvassa el a mellékelt tájékoztatókat, szükség esetén szíveskedjen visszaküldeni.”

-          Bill! Felvettek! –hatalmas mosollyal az arcomon néztem fel a levélből

-          Igen? –örült meg ő is –De ügyes vagy, gratulálok! –ölelt meg

-          Na, mi ez a nagy boldogság? –jött ki Tom is a szobájából

-          Felvettek az egyetemre! –ugrottam az ő nyakába is

-          Gratulálok! –nyomott egy gyors puszit az arcomra –És mi ez a sok papír? –lépett az asztalhoz

-          Ja, az a borítékban volt –mondtam, azzal nekiláttam elolvasni az összeset.

Volt egy lap, a beiratkozásról, illetve az első nap tájékoztatójáról. Kollégiumi tájékoztatót és jelentkezési lapot is küldtek, valamint jelentkezési lapot a gólyatáborba.

Hamar ki is töltöttem, és még aznap postára is adtam a gólyatáborba való jelentkezésemet.

Billel és Tommal nagyon jól kijöttem.  Bill remek beszélgetőpartnernek bizonyul, Tommal pedig rengeteget járunk bulizni, sőt, sokszor megyek át a szobájába este csak azért, hogy filmezzünk. Persze gyakran Bill is csatlakozik hozzánk, ilyenkor persze a filmnézésből mindig hülyéskedés kerekedik ki.

Minden hétvégén elmegyünk Magdeburgba, hogy Gordonnal és Simonéval töltsünk egy napot. Velük is remekül kijövök, egyszerűen imádom mindkettőjüket. Sokszor olyan, mintha ezer éve ismerném már őket. Ráadásul, tudom, hogy ez csúnya dolog, de néha Simonét inkább tekintem az anyámnak, mint a sajátomat.

Amióta Németországban lakom, kétszer beszéltünk telefonon, de abból is egyszer lerázott, mert Greggel vacsorázni indultak. A nagyapámmal viszont többször is beszéltem már, biztosított róla, hogy mindenben támogat, és megígértette velem, bármire szükségem van, csak szóljak. Rendszeresen utal pénzt a számlámra, így attól sem kell tartanom, hogy nem lesz pénzem fizetni a lakás rám eső részét.

Hamar eljött a június vége, ezzel együtt pedig a gólyatábor ideje. Három napot töltünk majd itt, az első napon Berlinben szerveztek nekünk programokat, a másik két napon pedig egy közeli település strandját bérelték ki nekünk, és az ott található faházakban leszünk elszállásolva.

Az egyetem előtt volt a gyülekező, Tom kocsival vitt el oda. A fehér Audija elég nagy feltűnést keltett, de szerencsére őt senki sem ismerte fel. Még a kocsiban elköszöntem tőle, egy gyors puszit nyomtam az arcára, és már ki is pattantam az autóból.

-          Sziasztok! –léptem oda egy csapat lányhoz

-          Hello! –köszöntek vissza közönyösen

A szememet forgatva léptem inkább arrébb, majd egy magányosan ácsorgó lányhoz mentem oda.

-          Szia, Becky vagyok! –nyújtottam kezet neki mosolyogva

-          Szia, én meg Lilla! –viszonozta

-          Hű, de szép neved van!

-          Köszi. Te sem ismersz itt senkit?

-          Nem. Alig egy hónapja költöztem Berlinbe.

-          Igen? Én is.  Honnan jöttél?

-          Miamiból. És te?

-          Magyarországról.

-          Ó, értem –bólogattam

Szimpatikus volt ez a lány. Hasonló stílusa volt, mint nekem, talán ez fogott meg benne a leginkább. Habár gólyatáborba készültünk, mind a ketten makulátlan külsővel, csinosan vártunk az egyetem előtt egy-egy hatalmas bőrönddel.

Hamar megérkezett a buszunk is, Lillával egymás mellé ültünk. Az undok csajok pedig mögöttünk ültek le. Lenéztek minket, de mi nem is foglalkoztunk velük, csak összenéztünk fintorogva, majd nevettünk egyet.

A busz a suli egyik kollégiumához vitt minket, az első napon ugyanis ott leszünk elszállásolva. Különböző színű pólókban vártak ránk hármas csapatokba rendeződve fiúk-lányok. Az egyik közülük előre lépett.

-          Sziasztok! Üdvözlünk titeket a Berlini egyetem legkirályabb, legbulisabb kollégiuma előtt! Reméljük, nagyon jól fogjátok érezni magatokat ezalatt a három nap alatt, mi mindent megteszünk ezért.  Fontos, hogy először csapatokra fogunk osztani titeket az itt látható színek szerint. Különböző feladatokat kell majd teljesítenetek, az utolsó napon pedig kihirdetjük a nyertest!

Fogalmam sincs, mi alapján válogatták a csoportokat, de egyszer csak egy helyes srác lépett elénk, és egy-egy rózsaszín pólót nyomott a kezünkbe. Csak bambán néztünk körbe, magunk mellett pedig a bunkó tyúkok húzták a szájukat és nyavalyogtak, hogy ők már pedig rózsaszín pólót akarnak, nem pedig zöldet.

Miután mindenki kapott egy pólót, megindultak a csapatok. Elsőként a sárgák indultak meg, elöl a három csapatvezetővel az élen. Majd utánuk a kékek, zöldek, lilák, mi, pinkek, illetve a pirosak. Minden csapatot más kollégiumi szobába, különböző szintekre tereltek be. Mi az ötödiken lettünk elszállásolva, Lillával hamar találtunk is magunknak egy kétágyas szobát.

Később aztán a csapatkapitányok egy rövid tájékoztatót tartottak. Bemutatkoztunk egymásnak, mindenki mondott magáról néhány mondatot, majd a csapatvezetők ismertették a programot.

Pete, az egyikük neki is kezdett.

-          Na, szóval, fiúk lányok! Dina, Mike és én vagyunk a csoportvezetők. Bármire szükségetek van, valami baj van, segítségre szorultok, csak szóljatok nekünk és mi megpróbáljuk minél hamarabb orvosolni a problémát. Most kaptok egy kis időt, ha gondoljátok, zuhanyozzatok le, szedjétek rendbe egy kicsit magatokat, vagy csak pihenjetek rá a napra, nekem mindegy. A lényeg az, hogy fél óra múlva kocsmatúra. Itt van a kezemben a papír, nélkülünk kell eljutnotok a város megjelölt szórakozóhelyeire, pubjaiba. Ott aztán különböző feladatokat kell teljesítenetek, amikért majd pontozni fogunk titeket. Az utolsó helyszíneteken leszünk majd mi, tehát az utolsó feladatokat tőlünk fogjátok kapni. Ezután megyünk át bulizni a Cocoba, akárcsak a többi csapat.

-          Ha minden igaz –vette át a szót Dina –A csipeszes névkártyátok hátulján taxi számot is találtok, a mienkét is felírtuk, ha eltévednétek, vagy bármi gond adódna, ezeken a számokon el tudtok érni minket! Nem tudom, van még valami? –nézett tanácstalanul a harmadik csoportvezetőre, Mike-ra.

-          Asszem nincs más dolgotok, mint meginni ezt a kis piát, amit nektek hoztunk, fél óra múlva pedig induljatok! Az egész csapat egyben legyen minden állomáson! Ügyesen pinkek!