Másnap egész nap Simonéval voltam, amíg Gordon haza nem ért a munkából. Nagyon jól éreztem magam vele, rengeteget tudtunk beszélgetni, sokat mesélt a fiairól, akiket minél hamarabb be is akart mutatni –ha minden igaz, még a napokban érkeznek.

Megtudtam róluk, hogy ikrek és egy híres bandában zenélnek. Tomnak és Billnek hívják őket, Tom a gitáros, Bill pedig énekel. Egy ideig az államokban éltek, de most hazajönnek, és Berlinben akarnak lakást venni. Már nagyon várom, hogy megismerjem őket, Simonéból kiindulva biztos állati jófejek ők is.

Miután Gordon hazaért és megebédelt, megmutatta a várost, közben pedig továbbra is rengeteget beszélgettünk, és megígérte azt is, hogy elmegyünk együtt Berlinbe, és ott is megmutat minden látványosságot, fontos helyet.

A következő nap Simone még az eddigieknél is többet sürgött-forgott a konyhában, mint kiderült, nemsokára érkeznek a fiai, annak köszönhető a készülődés.

Csengettek. Simone futott ajtót nyitni, én pedig csak álltam a konyhában, és vártam, mint egy nagy rakás szerencsétlenség. Hosszan üdvözlés után beljebb terelte a fiúkat, akik hamar szembe kerültek velem.

-          Fiúk, hadd mutassak be nektek egy új családtagot. Ő itt Gordon lánya, Becky!

-          Gordon lánya? –kérdeztek vissza egyszerre

-          Igen, mi is most tudtunk meg néhány napja. Akárcsak Becky, hogy Gordon az apja!

-          Szia! Bill vagyok, üdv a családban! –mosolygott kedvesen a szőke srác, miközben megölelt

-          Hello, Tom vagyok!  -üdvözölt a fekete raszta szintén megölelve engem

-          Na, gyerünk gyerekek, vályúhoz, aztán az egész napot végigbeszélgethetitek, megismerhetitek egymást!

-          És Becky, hol laktál eddig? –kérdezett Bill már az ebéd közben

-          Miamiban

-          A mázlista! És most itt is maradsz? –kérdezett most Tom

-          Igen, Berlinbe vettek fel egyetemre.

-          Ó, én a helyedben inkább maradtam volna Miamiban! –mondta Bill

-          Szerettem volna megismerni Gordont. És jót tesz egy kis változatosság –mosolyogtam

-          Akkor hány éves is vagy? 18? –faggatóztak tovább

-          Aha

-          És kollégiumba mész? –kérdezett Tom

-          Nem, bérelni szeretnék egy lakást.

-          Óh, mi is lakást keresünk Berlinben –szólalt meg két falat között Bill

-          Van egy ötletem! –kapcsolódott bele a beszélgetésbe Simone

-          Halljuk! –mondták egyszerre az ikrek

-          Mit szólnátok hozzá, ha hárman bérelnétek egy lakást? Így legalább Beckynek sem kell olyan sokat fizetnie a bérleti díjra, a rezsi is harmadolódik, és legalább nem lesz egyedül, tudtok neki segíteni, ha szüksége van valamire.

-          Aha, ez jó ötlet! –bólogatott Bill

-          Hát, ha a fiúknak nem gond…

-          Dehogy! Anyunak igaza van, tök jó lesz! –helyeselt Tom is

-          Oké, tök jó! Köszi! –mosolyogtam rájuk hálásan

Később aztán, amikor megérkezett Gordon, neki is elmondtuk az ötletünket, ami az ő tetszését is elnyerte. Meg is beszéltük az ikrekkel, hogy holnap, amint felkeltünk, el is megyünk Berlinbe és megnézünk néhány lakást.

Arra persze nem számítottam, hogy az ikrek igazi álomszuszékok. Mármint oké, én is tudok aludni… na de ezek! Én 10-re már indulásra kész voltam, de ők még húzták a lóbőrt. Délben sikerült elindulnunk, majd Berlinbe érve először beültünk ebédelni egy étterembe, majd megnéztünk néhány lakást, amelyek tulaját tegnap már felhívtuk, hogy kíváncsiak vagyunk rá.

Az öt lakásból kettő volt az, ami tetszett, de végül azt választottuk, amelyik közelebb van a központhoz. Nagyon jó helyen van, és az elosztása is remek! Egy hatalmas amerikai típusú konyha –nappaliba érünk, ha belépünk a lakásba, ebből a helységből nyílik a három hálószoba és a fürdőszoba. Igaz, egy kis festésre rászorul, nyilván be kell bútorozni, de tökéletes lesz.

Miután kifizettük a lakásra a foglalót, egy-két látnivalót megmutattak a fiúk, aztán hazamentünk. Másnap a lakberendezési áruházban kezdtünk, festékeket vettünk. A nappali-konyhába narancssárga, Tom és Bill szobájába a kék két árnyalatát, az én szobámba pedig vörös festéket választottunk. Megvettük a bútorokat, függönyöket és a sok más tárgyat, ami még szükséges a lakásba.

Egy hét ráment arra, hogy kipofozzuk a lakást, illetve berendezzük, de megérte rászánni ezt az időt. A konyhában bordó járólap és csempe díszelgett fehér konyhabútorokkal és pulttal, aminek a munkalapja a járólappal harmonizáló márvány. A nappaliban világos színű hajópadló van, a szőnyeg fehér alapon bordó és narancssárga mintás. A kanapé szintén fehér, a bútorok pedig fából készültek. Az én szobám bordó falaihoz világos fa színű bútorokat választottam fehér szőnyeggel. Bill a fekete bútorra, Tom pedig a fehérre szavazott a szobáját illetően.

Alig vártuk, hogy végre beköltözzünk. Persze addig is jó volt, amíg terveztünk, készülődtünk, vásároltunk. Jobban megismertük egymást a fiúkkal, elég jól kijövünk, na meg persze Gordont és Simonét is sokkal jobban meg tudtam ismerni. Anyámmal nem beszélek túl sokat… Egyrészt, mert lekötött az apámékkal való ismerkedés és a lakás, másrészt pedig anyámat is lekötötte az új pasija.