A következő napokban Chris nem keresett, én pedig örültem is ennek. Nem akartam üzletelgetni, alkudozni vele. Túl sokba kerülne. Nem lenne több ügyfelem, és oké, hogy ő fizet, eltart, de mi van, ha megun? Kezdjem előről? Megint keresgessem az ügyfeleimet? Kezdjem szinte a nulláról? Azt már nem!

Törzsvendégekkel voltam ebben a pár napban. Két menő üzletemberrel, egy színésszel és egy politikussal. Ma pedig Chris nagybátyjával megyek egy estre, ahol a kórházaknak gyűjtenek.

Értem jött, én pedig engedelmesen ültem be a hátsó ülésre mellé.

-          Jó estét! –köszönt széles mosollyal az arcán

-          Jó estét!

-          Hogy vagy?

-          Jól, köszönöm!

-          Gyönyörűen festesz ma is! Nekem lesz a legszebb kísérőm! –bókolt, én pedig csak mosolyogtam –A fiam a buli óta rólad beszél! Mély benyomást tett rá.

-          Valóban?

-          Igen –bólintott –Chrissel is sokat beszéltünk rólad.

-          Mit lehet rólam olyan sokat beszélni? –vontam fel a szemöldököm

-          Csak magának akar. Furcsa, hogy nem mentél bele önként dalolva! Elvégre Chris jóképű, gazdag férfi. Jó életed lenne mellette.

-          A kérdés csak az, hogy meddig?

-          Ha ügyesen játszol, sokáig!

-          Ha egész este erről fogunk beszélni, inkább most lelépek!

-          Nem mész te sehova! –mosolygott –Csak kíváncsi voltam. De ha feszélyez a téma –vonta meg a vállát –Mondjuk, így legalább akármikor eljöhetsz velem is, nem igaz?

Egy hatalmas, puccos házba értünk, ezek szerint itt tartották az estélyt a gyűjtésre. Hamar rájöttem, hogy ez az este is arra megy ki, mint a többi. A sok, gazdag ember találkozzon a többivel, új ügyfeleket, barátokat vonzzanak magukhoz. Közben meg egy kicsit adakoznak is. A nagy aulában sétálgatva több emberrel is váltottunk néhány szót, majd végül egyedül maradtam, Chris nagybátyja pedig bevetette magát a tömegbe, hogy új üzletfeleket kaparintson.

Egyedül maradtam tehát, így a pulthoz sétáltam és kértem egy narancslevet. Végignéztem a tömegen. Több ügyfelem is jelen volt, akadtak, akik a feleségükkel érkeztek, ők persze próbáltak tudomást sem venni rólam, és voltak olyanok is, akik más hozzám hasonló lányokkal érkeztek.

Aztán pedig ott van… Tom? Úristen, ez meg mit keres itt? Villámgyorsan kaptam el a fejem, és próbáltam úgy ülni, hogy ne ismerjen fel. Nem akartam beszélni vele. Sőt, bíztam benne, hogy soha többé nem fogom látni sem. A végzetem azonban utolért. Nem sokkal később, már a pultnál állt ő is. Én még mindig próbáltam menteni a menthetetlent, hátat fordítva neki vizslattam az embereket. Aztán eltelt még két perc, ő pedig simán leszólított. Ugyanazzal a szar dumával, mint amikor először találkoztunk.

-          Egy ilyen gyönyörű lány miért egyedül unatkozik a bárnál? –kérdezte, én pedig lassan megfordultam, mire az ő arcáról rögtön lehervadt a mosoly

-          Szia. –ennyit tudtam kinyögni

Nem válaszolt, csak nézett rám értetlenül. Nem akartam beszélni vele, nem akartam vitát sem, habár tudom jól, legalább az járna neki, hogy megmagyarázzam a történteket, hogy aztán elküldhessen a picsába. Én azonban az egérutat választottam, lecsúsztam a bárszékről, és az emeletre menekülve az egyik szobába zárkóztam.

Tudtam, hogy ezzel még nincs vége. Már hallottam Tom hangját, ahogy a nevemet kiabálva ér egyre közelebb. Benyitott az ajtón, idegesen nézett rám. Belépett, és be is zárta maga után azonnal.

-          Mit keresel itt? –kérdezte undokan

-          Szerinted? –kérdeztem vissza flegmán

-          Még neked áll feljebb? Micsoda kurva vagy te? –nézett végig rajtam megvetőn

-          A legjobb –emeltem fel a fejem, azt akartam, ne lásson az arcomon semmilyen érzelmet

-          Még hogy a legjobb! –horkant fel

Erre én felháborodtam, és egyből kaptam elég bátorságot ahhoz is, hogy irtó pofátlan legyek vele.

-          Múltkor úgy tűnt, te is így gondolod. Olyan jó voltam, hogy észre sem vetted, nem?

-          Undorító vagy –sziszegte

-          Dehogy vagyok –ráztam meg a fejem mosolyogva

-          Átbasztál! Ha tudtam volna…

-          Akkor? Mi lett volna? –vágtam a szavába, közelebb lépve hozzá

-          Rád sem néztem volna többet!

-          Hmm, érdekes. Most még is itt vagyunk, és picsogsz nekem, hogy nem voltam őszinte. –már előtte álltam, úgy mondtam ki a szavakat

-          Ennyi igazán járt volna. Ki tudja, lehet, valami bajom lesz! ahogy ezt kimondta, azonnal felpofoztam

-          Mégis minek nézel te engem? Valami ócska, útszéli szajhának? –emeltem fel a hangom

-          Lehet, hogy nem az út mellett állsz, de attól még szajha vagy –vágott vissza megvetőn

-          Mégis velem élted át életed legjobb kefélését

Nyers és érzéketlen voltam, ebben a pillanatban még én is undorodtam magamtól.

-          Mondd csak, mégis mennyit kérsz el egy estéért?

-          Óránként 1500 dollárt.

Elővette a tárcáját, az összes pénzt kivette belőle és hozzám hajította. Még egyszer utoljára végignézett rajtam, mint valami undorító szörnyetegen, és faképnél hagyott.

Sírva rogytam a földre. Nem akartam megbántani. Egyáltalán nem ezt érdemelte. Nem tudta, mivel foglalkozom, el sem kellett volna mondanom neki. És a pénze sem kellett volna, hiszen pénz nélkül is megérte vele lenni. Jó volt, életem legjobbja. Amikor először találkoztunk, megbabonázva nézett, rajongott értem a hotelban is. Most pedig… tényleg úgy éreztem magam, mint egy útszéli lotyó, aki senkinek sem kell.