A másnap úgy telt, akár csak a többi. Reggeli után elmentem edzeni, majd vásárolni, később pedig ebédelni a kedvenc kínai éttermembe. Az este egy fiatal srác lakására kell mennem, valami házibulin kell szórakoztatnom őt, és a haverjait. Ugyan furcsa, hogy ezért is képes ennyi pénzt leperkálni a srác apja, de hát engem aztán nem érdekel! Legalább nem kell vele szexelnem. Táncolok egy kicsit fehérneműben, míg tart a bulijuk, aztán le is lépek. A pénzem megvan, és ők is boldogok.

Mire nem telik ezeknek az újgazdag bunkóknak!

Este fél 9-re egy taxit küldött elém a ma esti srác apja, addigra már el is készültem. A tegnap este ugyan nyomott hagyott a nyakamon, de alapozóval és némi púderrel sikerült elfednem a piros, néhol már-már lila foltokat. Egy vékony szövetkabátot kaptam magamra indulás előtt, belebújtam a tűsarkúmba, majd egy utolsó pillantást vetve magamra magamhoz vettem a kulcsom, és már zártam is az ajtót magam mögött.

Egy belvárosi lakás előtt tett ki a taxi, a nevet pedig megadták, így tudtam, kihez kell csengetni.

-          Igen? –vette fel a kaputelefont egy srác

-          Hello, Wickey vagyok, a bulira… -kezdtem volna bele a mondandómba, de hamar félbeszakított a srác

-          Nyitom! Hé, srácok, itt van a csaj! –kiabált közben a haverjainak

Megalázó volt a helyzet, de hát mit tehettem volna. Én vállaltam az egészet, fénykép, videó sosem készülhet rólam, ezt az ügynökségem főnöke, Paul, mindig elmondja a kuncsaftoknak. Ahogy azt is, ha bármilyen seb, folt vagy más sérülés lesz rajtam, azt meg kell fizetniük.

Lassan tipegve értem fel a harmadik emeletre. A srácok már az ajtóban ácsingóztak, hogy minél hamarabb meglássanak. A reakciójuk nem maradt el, némelyik némán, tátott szájjal bámult rá, egy-kettő füttyögött, vagy kiabált, a házigazdát istenítették, hogy milyen csajt szerzett a bulira.

-          Hello, Martin! –nyújtott kezet –én vagyok a házigazda

-          Szia, Wickey –fogtam kezet vele, a többieken pedig futólag végignéztem

-          Ne bámuljátok már! –szólt rájuk –Gyere csak be!

-          Kösz.

-          Kérsz valamit inni, vagy… nem is tudom mi szokás ilyenkor –zavarban volt szegénykém

-          Apád azért fizetett, hogy dobjam fel a szülinapod, azt mondta, táncoljak nektek. –mondtam, miközben már a kabátomat hámoztam le magamról. Egy vékony, mélyen dekoltált top volt rajta, egy falatnyi miniszoknyával, és amint ezt a srác meglátta, majd kiestek a szemei

Igazából nem értettem, hogy az apja miért fizet ki neki engem. Már úgy magában milyen apa az, aki egy kurvát vesz meg a fiának születésnapjára? Ráadásul a srác nem is csúnya, simán szerezhetne magának egy kedves lányt. Oké, nem azt mondom, hogy egy főnyeremény, de nincsen vele semmi gond. Lehet, hogy csak a haverokat akarta ezzel megfogni mellé? Hogy lássák, ő ezt is megteheti?

Nem tudom, mindenesetre hamar abbahagytam az agyalást, a srácok is végre egytől egyig betömörültek a nappaliba, ki a bárpultnál támaszkodott, ki a kanapén, fotelokban ücsörgött.  A szoba közepén volt hagyva egy kis üres hely, gondolom azt akarták, ott táncoljak, így hát hamar oda is tipegtem a kis kör közepére.

-          Zene az lesz, vagy nekem kellett volna hoznom? –vontam fel a szemöldököm, majd egy idősebb srác már be is nyomta a hifit, a zene pedig hangosan kezdett el dübörögni, mire én a ritmusra kezdtem illegetni magam

A táncos múltam jól jött, ha ilyen megrendeléseket kaptam, akadt ebből is bőven. Rengetegszer kell celebek és nagyszájú milliomosok bulijára mennem és táncolnom, hogy ezzel is szórakoztassam a népet.

Az összes srác düledező szemekkel bámult, teljesen készek voltak a látványtól, pedig még csak bele se jöttem a dolgokba. Szexisen illegettem magam előttünk, majd megfogtam Martin kezét és behúztam őt magam mellé. Nemsokára egy széket is kértem az egyik haverjától, amire ráültettem, így táncolva először előtte, majd már később az ölében.

A barátai már ettől teljesen a falra másztak, füttyögtek megállás nélkül. Nemsokára elkezdtem vetkőzni is, az apja ugyanis kiadta, hogy fehérneműben szórakoztassam a népet. Így hát szép lassan lekerült rólam a vékonyka felsőm, majd később a falatnyi szoknya is, így aztán már egy szál fehérneműben, egy vadonatúj rózsaszín fűzős cuccban feszítettem a fiúk előtt. Persze ekkor megint nekiálltak füttyögni, tapsolni, meg kiabálni is, de ez engem nem érdekelt. Ha azért fizetnek, hogy műsort csináljak, hát akkor csinálok én nekik.

Nem volt nehéz elkápráztatni ezeket a srácokat. Miután táncoltam a szülinaposnak, mindegyikhez odaléptem táncolni, dörgölőzni egy kicsit. Volt ott egy idősebb srác is, nem értettem, mit keresett ezen a bulin, de nyilván őt sem hagyhattam ki a szórásból, nem akartam, hogy rossz hírem menjen. Így hát előtte is táncoltam egy sort.

Más volt, mint a többi, és gondolom, ez azért lehetett, mert már idősebb ezeknél a fiúknál. Kirívóan nézett rám, próbálta felvenni a szemkontaktust, de én inkább mindig elfordítottam a fejem, úgy táncoltam előtte, hogy ne kelljen a szemébe néznem. Megbámult, láttam, tetszett neki, ahogy kinézek, tetszett neki az, amit csináltam, de magában tartotta, nem füttyögött, nem ordibált, mint az összes többi. Csak némán figyelt, néha egy-egy kaján félmosolyt megengedve magának.

Miután az összes sráccal táncoltam egy kicsit, ismét a szülinaposhoz léptem, próbáltam inkább vele foglalkozni, bár amellett nyilván a többit is el kellett szórakoztatnom.

A srácok nekikezdtek inni ismét, kínáltak engem is, de nekem nem kellett. Az idősebb srác ismét kajánul mosolyogva nézett rám, mikor kínálgattak az itallal, majd udvariasan megköszönve, inkább leléptem a mosdóba. A sminkemet igazítottam, mikor benyitott a srác.

-          Úristen, nem látod, hogy bent vagyok? –kérdeztem tőle kissé idegesen, mikor láttam, hogy nem csak véletlenül nyitott rám, és becsukta maga után az ajtót

-          De, azért jöttem be –mosolygott még mindig olyan kajlán, mint kint az előbb

-          És, mit akarsz? –kérdeztem, miközben szájfényt kentem a számra

-          Téged –mondta ki egyszerűen és nyíltam

-          Oké, 1500 dollár lesz –válaszoltam nyugodtan, a vállamat vonogatva

-          A nagybátyám már kifizetett, ha jól tudom

-          Igen, csak nem neked –néztem a szemébe, miután eltettem az összes sminkcuccomat a táskámba –Azért fizetett, hogy játsszam az eszem a fiának és a haverjainak. Nem azért, hogy te megdugj

-          1500? –nyúlt a farzsebéhez. Elővette a tárcáját, kivette belőle a pénzt, és a melltartómba gyűrte –Akkor este velem lépsz le! –ismét megjelent az előző vigyor az arcán, de most már cseppet sem tetszett

Bejött a srác, nem tagadom. Szexi, férfias, helyes arca van, de a stílusa… egy beképzelt fráter, ráadásul látszik rajta, hogy amit akar, azt meg is szerzi magának. Egészen addig tetszett, míg be nem jött utánam a mosdóba és meg nem szólalt. Most már csak egy beképzelt bunkónak tartom. Ráadásul mit képzel magáról, hogy a melltartóba gyömöszöli a mocskos pénzét?! Undorító egy alak!