A reggel hamar eljött. Én pedig miután észhez tértem és megettem a szokásos krémtúrómat és karamellás fánkomat reggeli gyanánt, elmentem a konditerembe edzeni. A munkám megköveteli, hogy jól nézzek ki, hogy karban tartsam magam. Ezért persze rengeteget kell tennem. Minden nap eljárok edzeni, vagy éppen futni. Fontos megtennem, na meg persze idővel hozzá is szoktam ehhez az életmódhoz. A testemen, a külsőmön múlik a kuncsaftjaim száma, és nem azért fizetnek, hogy egy dagadt, narancsbőrös macát nézegessenek és dugjanak. Azok a pasik, akik hozzám járnak, szép, fiatal és vékony, fitt lányokra vágynak. Nekik különleges nő kell, akit pénz nélkül valószínűleg sosem kapnának meg… Eltöltenek egy-egy órát a különleges szépségekkel, majd visszatérnek az átlagos kis életükbe, az átlagos feleségükhöz, barátnőjükhöz.

A mellettem álló futógépen egy fiatal srác edzett, megállás nélkül bámult. Hozzászoktam ezekhez a figyelő tekintetekhez. Tudom, irtó önelégülten hangzik, de tisztában vagyok az adottságaimmal, és tetszik, ha megnéznek. Kinek ne tetszene… Nincs olyan nő, aki ne lenne egy kicsit is büszke magára, ha egy férfi megnézi őt. A srác végig mellettem futott, néhányszor szólásra is nyitotta a száját, de végül nem mondott semmit. Én ezt mosolyogva konstatáltam, majd mikor lejárt a futásra szánt időm, otthagytam minden szó nélkül.

A konditerem után a kedvenc szépségszalonomba igyekeztem, ahol először a kozmetikus, a műkörmös, pedikűrös, majd később a fodrász foglalkozott velem.  Imádtam ezt a helyet, itt igazán ki tudtam kapcsolódni.

Este egy befektetővel kell elmennem egy partira. Kisebb díjkiosztóra, tele önjelölt sztárocskákkal, modellekkel, és dúsgazdag befektetőkkel, üzletemberekkel. Utáltam az ilyen partikat. Ezek az emberek a végletekig megjátsszák magukat, felépítenek maguk körül egy imidzset, és azt nyomatják megállás nélkül, pedig az egy kicsit sem azonos önmagukkal.

A befektetőt Johnnak hívták. Egész este a hírességekkel, gazdagabbnál gazdagabb menedzserekkel, üzletemberekkel bájcsevegett. A rendezvény kapóra jön ezeknek az embereknek, hiszen mindig újabb és újabb ismeretségeket akarnak kötni a náluk befolyásosabb emberekkel.

Én a bárpultnál töltöttem az időt, amíg John ismerkedett, közben pedig egy gyenge koktélt iszogattam. Nem szerettem munka közben inni, figyeltem arra, hogy mindig észnél legyek, tudjam, mi folyik. De úgy gondoltam, ez nem fog megártani.

Hamarosan egy körülbelül velem egykorú, fekete raszta srác lépett mellém, és egy mojitot rendelt a mixertől. Míg várt az italára, pimaszul megbámult, közben kaján mosolyra húzódott szép, íves szája. Piercingje kacéran csillant meg az ajkában, amit nagyon szexinek találtam. Mi tagadás, jóképű srác, de ismerem a fajtáját. Látszik rajta, hogy el van szállva magától, hogy sokan odáig vannak érte, és amit akar, azt meg is kapja. Gondolom, eddig még nemigen ütközött akadályokba, ha egy lány megfektetéséről volt szó.

Megkapta az italát, majd felém fordulva leszólított.

-          Egy ilyen gyönyörű lány miért egyedül unatkozik a bárnál?

-          Mert rohadtul nem érdekli ez a parti –válaszoltam kissé undokan, bár mégis mosolyogtam mellé

-          Akkor mégis mit keresel itt? –vonta fel a szemöldökét a raszta, én pedig válasz helyett csak megvontam a vállam

-          Tom vagyok! –terelte a témát és a kezét nyújtotta egy újabb kaján vigyor kíséretében

-          Wickey –mutatkoztam be én is

-          Mondd csak Wickey, ha már úgyis mind a ketten unjuk ezt a szart, nincs kedved lelépni velem? –kérdezte, most pedig én vontam fel a szemöldököm

-          Bocs, de nem.

-          Na, ne kéresd magad! –mosolyogott továbbra is

-          Sajnálom. –mondtam, közben pedig megindultam a kerthelységbe, hogy rágyújtsak.

A srác jött utánam, és miután az első slukkot letüdőztem, már ő is gyújtotta a saját cigijét.

-          Látom, nem adod fel könnyen.

-          Nem.

-          Pedig el kell, keserítselek.

-          Be fogod adni a derekad –mondta, miközben önelégült mosoly terült el a száján

-          Nem fogom. –mondtam magabiztosan, de ő nem adta fel

-          Nem mondhatsz mindig nemet.

Kezdtem egy kicsit besokallni a srác egójától. Oké, hogy jól néz ki, elhiszem, hogy a csajok örömmel esnek hanyatt neki, és el tudom képzelni, hogy eddig még nem utasította vissza senki sem rajtam kívül.  De ha én nem akarok vele lenni, miért nem tudja csak felfogni és békén hagyni?

-          Igazad van –bólintottam, mire az az önelégült mosoly még szélesebben terült el az arcán

-          Akkor? Lelépünk? –kérdezte

-          Most nem tudok. –nyomtam el a cigimet –Holnap!

-          Hol? –kérdezte

-          Ahol szeretné. Oh, itt a számom –mosolyogtam bájosan, miközben egy cetlit nyomtam a kezébe és már igyekeztem is vissza

-          Wickey, várj! –szólt utánam

-          Hm?

-          Végül miért mentél bele?

-          Kell a pénz –vontam meg a vállam

Láttam az arcán a meglepettséget. Azt, hogy fogalma sincs arról, miről beszélek. Csak állt ott bambán, de nem foglalkoztam vele, ott hagytam egyedül a kertben.

A parti után John egy szállodába vitt el, ahol rögtön a tárgyra tértünk. Amint becsukta maga mögött a szoba ajtaját, vadul esett nekem, erőszakosan csókolva, a szám szélét harapdálva. A ruhám szó szerint letépte rólam, durván lökött az ágyra.

A szex szörnyű volt vele, nagyon fájt. Végig durva volt, erőszakos, persze figyelt arra, hogy ne legyen nyoma ennek az erőszakosságnak. Gondosan ügyelt rá, hogy csak annyira szorítsa meg a kezem, annyira harapja, szívja a nyakam vagy a szám, hogy ne legyen nyoma. Hiszen ha nyoma marad, kiesnek a kuncsaftjaim, amíg be nem gyógyulnak ezek a sebek. Ennek az árát pedig neki kell megfizetnie, erre az ügynökségem mindig felhívja a férfiak figyelmét.

Teljesen lestrapálva, szakadt ruhában szálltam be a szálloda előtt álló taxiba. Azonnal hazavitettem magam. Amint beértem a lakásba, elsírtam magam. Tudtam mit vállaltam, tisztában voltam vele, mikor belevágtam ebbe az egészbe, hogy nem lesz sétagalopp. Hogy ezek a férfiak nem vonzók, nem gyengédek, sokszor csak undorító állatok. Ma este pont egy ilyet fogtam ki, és kiborultam tőle. Talán azért hatott rám ennyire érzékenyen, mert a partin nagyon is tetszett a raszta srác, Tom. Szívesebben lettem volna vele.