Magabiztos léptekkel tipegtem be a klubba. A magas sarkúm kopogása hangosan visszhangzott a helységben, habár elég nagy hangerővel szólt a zene. Vagy egy tucat szempár szegeződött rám, de nem foglalkoztam ezzel.  Egyenesen a főnökömhöz, Paulhoz sétáltam.

-          Már vártalak! –mondta köszönés nélkül

-          Késett a taxi.

-          Mindegy, még nem ért ide. De más gikszer már ne legyen!

-          Ismersz –mosolyogtam rá önelégülten, mire ő csak bólintott

Míg nem ért ide kuncsaft, a pultnál vártam egy pohár alkoholmentes koktél társaságában. Unottan meredtem magam elé, a gondolataimba merülve.

Wickey Simons vagyok, 22 éves, luxusprostituált. A szüleimet nem ismerem, ugyanis miután megszülettem, lemondtak rólam. Így árvaházban nőttem fel. Utáltam az egészet, utáltam, hogy szegény vagyok, irigyeltem azokat, akik jómódban éltek. 18 évesen, miután kikerültem az árvaházból, egy éjszakai bárban voltam először pultos, majd egy hónap múlva már a rúdon táncoltam. Ez jó pénzt jelentett, saját lakást béreltem magamnak, ruhákat, cipőket, táskákat és más kiegészítőket tudtam vásárolni magamnak, de idővel egyre többet akartam. Sajnos egyre több és több pénzre vágytam, és kapzsiságom miatt dolgozom most Paulnak. A bárban ajánlotta fel az „állást”, én pedig rögtön bele is mentem, miután elmondta, mennyi pénzt kereshetek a testemmel. Most már persze bánom, nehéz elviselni azt a rengeteg bunkót, akik fizetnek nekem a szexért, pláne, ha sokszor még fizikai fájdalmakat is át kell élnem miattuk, ha éppen az izgatja fel őket. Viszont megkapom érte a pénzem. Óránként 1500 dollár a fizetségem, ez pedig saját lakást, új autót, méregdrága ruhákat és kiegészítőket jelent.

A mai kuncsaft egy 30-as üzletember, már többször kért engem. Mindig a klubban találkozunk, majd egy belvárosi lakásba visz, ahol egy órát kell vele töltenem. Nincsenek különleges igényei, így nem számít „problémás” ügyfélnek.

-          Hello, Wickey! –szólított meg az üzletember

-          Hello, Mr. Martins! –fordultam meg, hogy a szemébe nézzek egy bájvigyor kíséreltében

-          Indulhatunk?

-          Persze! –ittam ki az utolsó kortyot a poharamból, majd megindultunk a kijárat felé

Az este úgy alakult, mint mindig. Szokásos sztriptízzel kezdtem, majd a férfi, miután kellően felizgult, az ágyra döntött, hogy magáévá tegyen. Az aktus után az 1500 dollárt az éjjeliszekrényre rakta, majd elment zuhanyozni. Én pedig felmarkoltam a pénzt, sietősen felöltöztem, és le is léptem a szállodából.

Amint kiléptem a hotel ajtaján, előkotortam a cigim a táskámból. Vágyakozva gyújtottam rá, hogy aztán az első slukkot megkönnyebbülve szívjam minél mélyebbre. Jól esett a hűvös nyári szellő, miközben hazafelé sétáltam. Mikor megérkeztem a belvárosi lakásomba, azonnal a fürdőszoba felé vettem az irányt. Zuhanyozni akartam. Minél hamarabb. Le akartam mosni magamról a ma esti férfit. Fáradtan zuhantam az ágyba, ahol néhány perc múlva már el is nyomott az álom.