Mindenhol guidók, jó csajok, house zene! Irány Jersey Shore! Jersey Shore-ba megyek, baszod!

Nekem guido férjem lesz! Az az álmom, hogy Jerseybe költözök, fogok egy kedves, dögös, nap barnított pasit, és élem az életem. Guidok, itt jelentkezhettek nálam egész nyugodtan. Imádom a guidókat! Buli! Imádom a barna olasz srácokat, főleg, ha izmosak.

A méret az nem lényeg, mert ha kicsi is vagyok, a szám nagy és mindent leszarok. Na, várjatok csak, amíg beteszem a lábam a kurva Jersey Shore-ba! Pápá, anyu!

Gyereksírás. Keserves sírást hallok, az emlékeim pedig szépen lassan elhalványodnak. Nem akarom, de semmit sem tudok tenni ellene. A sírás viszont nem szűnik, sőt, egyre hangosabb, egyre erőteljesebb lesz. És akkor végre felriadok.

-          Lorenzo! –ültem fel az ágyban hirtelen

Azonnal észhez tértem, hiszen tudtam, a kisbabám sír ennyire. Sietve mentem be a gyerekszobába, a kiságy fölé hajoltam és kivettem a kisfiam, hogy megnyugtassam, hogy megbizonyosodjak róla, nincs semmi baja. Csak felriadt, gyakran előfordul. De amint gyengéden magamhoz ölelem, megnyugszik.

A sírást hangos, szapora hüppögés váltja fel, amit a mai napig megmosolygok. Óvatosan ringatni kezdem, közben pedig az egyik gyerekdalt dúdolom neki, amit annyira szeret. Egyre nyugodtabb lesz, egyenletesen veszi már a levegőt. Az utolsó könnycseppek is felszáradtak az arcáról és csukott szemmel élvezi, ahogy visszaaltatom.

A dalt végigdúdoltam neki, most már csak némán ringatom őt. A hosszú, néma percek után elbambulok, az agyamba pedig újra beférkőznek az álmomban látott képek… és azok folytatása.

-          Hahó, megjött a parti! Szia, Nicole vagyok! –léptem oda Mike-hoz, majd a többieknek is köszöntem

-          Piáztok, vagy mi? –kérdeztem

-          Ja, itt a pia! –válaszolt Pauly

-          Hú, rövidet ide! –zsongtam be rögtön

Utáltak először, és utólag belegondolva, tényleg elég hülyén viselkedtem. Rossz indítás volt. Eleinte elég szar volt Seaside Heights-on, de aztán minden megoldódott. Sikerült beilleszkednem, megtaláltam a helyem a csapatban, igazi család lettünk.

Újabb emlékek furakodtak a fejembe. Amikor megütött az az állat, és a srácok mellettem voltak… Jenni, akivel legjobb barátnők lettünk…  Pauly, amikor leégett az arca… Az olaszországi út, ahol Gianni-val összevesztünk…  Ron és Sammy végtelen veszekedései… Deena és a husigolyó bulik… A nyár, amikor Mike bekavart köztem és Gianni közt… Vinny és a kis, háromkerekű kocsi…

Villámgyorsan pörgött le bennem minden. Az a rengeteg hely, ahol voltunk. Milliónyi buli, száz meg száz veszekedés, és az azokat követő békülések. A közös vacsik, az utolsó nap. Az utolsó percek, együtt a ház előtt, aztán a hazaút Jennivel.

Könnyek buggyantak ki a szememből, patakokban folyva végig, az arcomon. Több hónap telt el azóta, hogy örökre ott hagytuk a házat. Hiányzik, hogyne hiányozna! Imádtam az egészet, az összes szarság ellenére, és nincs többé. Ennyi volt, az életem egy szakasza lezárult. És akármennyire is fáj, tudom, hogy tovább kell lépnem. Hiszen itt van nekem Lorenzo, és itt van nekem Jianni. Jianni, aki mindig mellettem volt, bízott bennem, akire mindig számíthatok, és Lorenzo, a kisfiunk, akiért még az életem is odaadnám, mert nekem már csakis az ő boldogsága az első.

Azt hiszem, felnőttem. És ez így a jó. Az a hét ember, akikkel annyi mindent éltem át Seaside Heights-on, mindig a másik családom lesz. A Jersey Shore-nak ugyan vége, de sosem felejtem el… az életem részévé vált!