Később miután már lenyugodtunk, egymás után mentünk vissza az alsó szintre a színpadra táncolni. Oliver már a pultban állt, de nem foglalkoztam vele, le sem szartam, hogy ő is jelen van. Ugyanúgy táncoltam Tomnak, és flörtöltem vele megállás nélkül. Ez persze hamar feltűnt Olivernek is, én pedig már csak azért is csináltam a műsort. Szorosan Tomhoz bújtam, majd a füléhez hajoltam, megkértem, menjünk ki cigizni. Egymás kezét fogva sétáltunk ki a szórakozóhely elé, ahol rögtön rá is gyújtottunk. Alig telt el pár perc, Oliver is megjelent.

-          Hello! –köszönt ránk homlok ráncolva

-          Szia! –üdvözölte Tom

-          Hali. Mi van? –kérdeztem

-          Látom jó a buli –mondta szemrehányón

-          Ja –feleltem kurtán

-          Mi bajod van?

-          Tessék? –kérdeztem vissza

-          Túl sok volt a tinta, hm?

-          Hallod, mit zavar téged… -kezdtem volna veszekedni, de Tom közbevágott

-          Figyu Oliver, Mia kicsit felöntött a garatra, haza is viszem, hogy ne legyen semmi baj, aztán majd holnap megbeszéltek mindent!

-          Aha, kösz. –flegmázott Oli

-          Te meg mit bunkózol? –emeltem fel a hangom

-          Én mit bunkózok? Nézz már magadra, Mia! –vette ő is magasabbra a hangerőt –Totál részeg vagy, ráadásul előttem játszod az agyad a haverodnak? Na, ne már!

-          Mit játszom az agyam? –kiabáltam

-          Ha már kurválkodsz legalább ne a munkahelyemen tedd!

-          Haver, tudd, mit beszélsz! –szólt közbe Tom, de én már vágtam is vissza Olivernek

-          Én kurválkodok?! Idejöttem ebbe a szar buliba, hogy találkozzak veled, erre azt látom, hogy valami ribanccal hetyegsz? Menj a picsába Oliver, ezek után semmi közöd hozzá, hogy kivel mit csinálok és mit nem! –osztottam ki, azzal faképnél hagytam, és elindultam hazafelé

Tom persze jött utánam, Oliver pedig valamit még kiabált utánam, de nem figyeltem, nem is érdekelt. Hazafelé végig Olivert szidtam, Tom pedig csak hallgatott, egy szót sem szólt. Otthon Bill és Gustav már húzták a lóbőrt, Georg pedig hazahozta a csajt, akit egész este fűzött a buliban.

-          Hol alszol?

-          A kanapén

-          Aha… elmegyek zuhanyozni. Jó éjt!

-          Oké. Neked is!

-          Hallod, Tom? –fordultam vissza az ajtóban

-          Hm?

-          Nem jössz velem?

-          Szerintem nem lenne jó ötlet.

-          Miért? –lépkedtem vissza elé

-          Nem akarom kihasználni, hogy részeg vagy!

-          Nem mindegy, Tom? A Taboo-ban már megdugtál, szerinted ez változtatni fog valamin?! –megfogtam a kezét és húztam, hogy jöjjön velem –Direkt kéreted magad?!

-          Megbánnád!

Bemásztam az ölébe, átöleltem a nyakát és megcsókoltam. Eleinte még próbált ellenkezni, nem csókolt vissza, de egy kis idő múlva már éhesen falta az ajkaim, miközben erősen a fenekembe markolt, és még közelebb húzott magához.

-          Utálom, hogy ennyire meg tudsz hülyíteni! –zilálta a számba

-          Sok a duma! –mosolyodtam el

Másnap reggel a kanapén keltem, félig Tomon fekve. Iszonyatosan fájt a fejem, és habár nem emlékszem mindenre az előző estére, a lényeg az megvan. Megcsaltam Olivert. Tommal. Hát persze, hogy nekem már megint vele kellett összegabalyodnom.  Azt tudtam, hogy Oliverrel ezek után vége, de mindenképp szerettem volna beszélni vele. Bocsánatot akartam kérni tőle, így hát miután sikerült egy kicsit magamhoz térnem, kiültem a partra, és felhívtam.

-          Jó reggelt! –vette fel

-          Szia. Ne haragudj, hogy zavarlak. Jó lenne megbeszélni az éjszakát. Ráérsz ma?

-          Aha, ja.

-          Oké, akkor átmegyek délután. Ha neked is megfelel.

-          Oké.

-          Jól van. Akkor… ott leszek.

-          Rendben

-          Szia!

-          Hello!

Mire visszamentem a házba, Tom már felébredt. Láttam rajta, fogalma sincs, hogy kezelje a helyzetet.

-          Jó reggelt! –köszöntem neki

-          Neked is!

-          Reggeliztél már?

-          Még nem.

-          Nem megyünk el kajálni?

-          De, menjünk!

A belvárosba mentünk el reggelizni, egy szót sem váltva az afférunkról. Persze tudtuk azt, hogy elkerülhetetlen lesz beszélni róla, de próbáltuk húzni a beszélgetést. Végül erőt vettem magamon, és reggelizés közben fel is hoztam.

-          Nagyon fáj a fejem, durva volt a tegnap este.

-          Aha.

-          Felhívtam Olivert, beszélnem kell vele a történtekről.

-          Ja, az jó lesz. Megbeszélitek és minden rendben lesz.

-          Te hülye vagy?! Semmi sem lesz rendben, szexeltünk, megcsaltam! Szerinted ezek után vele maradok?

-          Azt hittem vele akarsz maradni…

-          Dehogy maradok! Amúgy sem bízna bennem később.

-          El fogod mondani neki?

-          Nem akarok kamuzni.

-          Hát jó. Te tudod –vonta meg a vállát –És… mi lesz?

-          Mármint?

-          Hát, tudod…

-          Ja, velünk? Semmi! Mi lenne? Nemsokára hazamegyünk, aztán te visszajössz az államokba, én maradok Németországban és minden megy majd úgy, mint eddig.