Jó néhány napig egyáltalán nem találkoztam a fiúkkal. Aztán egyik nap kopogtak, az ajtóban pedig a négy jómadár állt lufikkal, virágokkal és egy tortával. Nem tudtam haragudni rájuk, mosolyogva engedtem be őket, ők pedig megkönnyebbülten lépték át a küszöböt.

Bill vagy félórán keresztül csak ölelgetett, és azt hajtogatta, ne haragudjak rá. Aranyos volt, akárcsak a többiek. Jól esett, hogy megkerestek, hiszen én sem akartam velük haragban lenni. De jót tett ez a kis külön töltött idő. Így legalább le tudtam nyugodni én is, na meg persze ők is.

Olivert hamar felhívtam, hogy ma ne számítson rám, se délután, se pedig este. Megbeszéltem a fiúkkal, hogy ma együtt bulizunk, és nem a Taboo-ba megyünk, hanem keresünk egy másik helyet, és az egész éjszakát együtt, újra így öten átbulizzuk.

Miután összeszedtem a ruhámat, illetve elraktam néhány sminket és a hajvasalóm, vissza is mentünk az apartmanba, ahol pár napja még én is laktam. Ott készültünk az esti bulira. A hangulat ismét olyan volt, mint az elején. Nem volt feszélyezett, nem csapta meg a vita szele, egyszerűen minden tökéletes volt.

Ittunk, énekeltünk, táncoltunk megállás nélkül. Igaz, én Tomtól egy kicsit tartottam még, és ugyan kibékültünk, azért még tartottam a távolságot. Nem akartam véletlenül sem belebonyolódni semmibe.

A hely, ahova mentünk, állati volt! Nagy volt, tágas, király zene szólt, és emberek is voltak bőven, de azért nem volt tömegnyomor. Isteni volt végre megint ezzel a négy sráccal bulizni. Billel rengeteget hülyéskedtünk, szinte egész este Georggal táncoltam, úgy, ahogy azt szoktuk. Annyi különbséggel, hogy ő nem lépett le csajozni, Tom pedig nem volt ott mellettem. Akármennyire is akartam nyitni felé, úgy éreztem, nem szabad. Így mikor ott voltam kettejük között, tudom, hogy bunkóság, de eloldalaztam Tom mellől.

Ennek ellenére állati buli volt, hajnalban pedig, mikor sétáltunk hazafelé, végig Gustavval beszélgettem. Fogalmam sincs miről, mert totálisan be voltunk rúgva mind a ketten, de arra emlékszem, hogy végig mondtuk egymásnak a magunkét.

Másnap reggel az ágyamban keltem. Rettenetesen fájt a fejem. Felültem, a szomszéd ágyon még Bill durmolt, Gustav pedig már biztos felkelt, mert nem volt a helyén. A konyhában hamar rá is bukkantam.

-          Szia! –köszöntem neki, a fejemet fogva

-          Jó reggelt! –mosolygott, és rámutatott a fájdalomcsillapítóra és vízre, amit már előzékenyen kikészített

-          Imádlak! –vetettem rá magam a gyógyszerre

-          Jó, hogy újra itt vagy!

-          Ja, nagyon jó volt a tegnap este!

-          És, vissza jössz?

-          Nem tudom –válaszoltam őszintén

-          Nagyon örülnénk neki!

-          Az a baj, hogy félek, bonyolódnának a dolgok.

-          Tommal?

-          Ki mással –sóhajtottam egy nagyot

-          Szerintem meg kell próbálni. Aztán lesz, aminek lennie kell! –vonta meg a vállát

-          Lehet, hogy igazad van. Együtt akartunk lenni, akkor legyünk is együtt!

-          Ez a beszéd!

-          Segítesz vissza cuccolni?

-          Persze!

Miután megreggeliztünk, át is mentünk a szállodába, Gustavval hamar összepakoltunk, aztán miután kijelentkeztem, már mentünk is vissza az apartmanba. A többiek még mindig aludtak, Georg kivételével, így ő értesült először arról, hogy visszaköltöztem.

-          Üdv újra köztünk! –ölelt meg mosolyogva

-          Kösz! Remélem, most már minden rendben lesz!

-          Ne aggódj, nem lesz gond!

-          Úgy legyen! Hú, nekem viszont össze kell szednem magam, nemsokára Olival találkozom! –indultam el a fürdőbe

Egy óra múlva már nála voltam a konyhában, és néztem, ahogy ebédet főz. Irtó édes!

Eközben otthon lassan magához tért Tom és Bill is, akik meglepetten vettek tudomást a bőröndjeimről.

-          Hát ezek? –mutatott a táskákra Bill

-          Miáé. –válaszolt Georg

-          Visszajött? –kerekedtek el Tom szemei

-          Vissza –bólintott Gustav, mire Tom arcára kiült az önelégült mosoly

-          Utálom, amikor ilyen vagy! –szóld oda Georg

-          Mert?

-          Szakadj le róla, komolyan mondom! Nem azért jött vissza, hogy te megint összezavard!

-          Georg, ne csináld már, honnan veszed…

-          Onnan, hogy ismerlek, haver! –vágott közbe –Ha akarsz valamit, megkapod, bármi áron. De Miát hagyd ki ebből. Legalább vele ne csináld ezt!