Másnap állati boldogan keltem, úgy éreztem, semmi sem ronthatja el a napomat. Még Tomnak is kedvesen, jókedvűen köszöntem, mikor megláttam a konyában, amin ő eléggé meg is lepődött. Nem akartam már veszekedni vele, nem akartam hisztit, sőt őszintén szólva, foglalkozni sem akartam már vele… legalábbis úgy nem, mint azelőtt. Nekem most itt van Oliver, Tom pedig csak egy barát. És nem akarom, hogy megromoljon ez köztünk, így az lesz a legjobb, ha elfelejtjük azt, hogy lefeküdtünk egymással.

-          Nem jössz ki cigizni? –kérdeztem tőle reggeli után, mire újra egy kicsit meghökkent, de végül is vállvonogatva bólintott.

-          Mit csinálsz ma? –érdeklődtem, miközben meggyújtottam a cigim

-          Nem tudom. Arra gondoltam, pihenek. És te?

-          Délután Oliverrel leszek. Este pedig gondolom, bulizunk.

-          Abban biztos lehetsz. –eresztett el egy mosolyt végre ő is –Szóval ez az Oliver… összejöttetek?

-          Nem tudom –vontam meg a vállam mosolyogva –De valami van.

-          Rendes gyereknek tűnik.

-          Igen –bólogattam –Tudod, ne haragudj, ha esetleg bunkó voltam vagy ilyesmi. És nem akartam rosszat senkinek azzal sem, hogy múltkor úgy eltűntem.

-          Ja, semmi baj. Te ne haragudj, hogy úgy lehordtalak. Csak aggódtunk.

-          Igen, tudom. Na, ha nem gond, én megyek, össze akarom szedni magam, mire Oliver ide ér.

-          Persze, menj csak –keserű mosoly jelent meg az arcán, de nem akartam erre gondolni, helyette inkább, mintha észre sem vettem volna az arckifejezését, vidáman mentem be a házba, hogy aztán birtokomba vegyem a fürdőszobát.

Ugyan sokáig készülődtem, mégsem öltöztem ki annyira. Nem tudtam, hova akar menni Oliver, nem akartam sem túlöltözni, sem pedig alul, így elég sokat szenvedtem, mire kiválasztottam, mit veszek fel. Pontosan három órakor kopogott is, én pedig, mint egy ötéves kislány, úgy futottam ajtót nyitni. A többiek persze jót mosolyogtak ezen. Tom és Georg kivételével. Tom ugyanis csak fapofával ült a többiek közt, Georg pedig Tom arcát fürkészte.

-          Szia! –hatalmas mosollyal és egy szál rózsaszín virággal állt az ajtóban, amin nagyon meglepődtem. Még soha senkitől nem kaptam virágot. Pláne nem „első randin”.

-          Szia! Jaj, de szép! Köszönöm! –vettem át a rózsát, amit azonnal az orromhoz emeltem, hogy megszagoljam

-          Állati jól nézel ki, már megint! –bókolt, majd a tarkómra téve tenyerét húzott közelebb magához, hogy egy édes csókot nyomjon a számra

-          Hmmm –csukott szemmel mosolyogtam tőle alig pár milliméterre, mire egy apró puszit adott

-          Mehetünk, királylány?

-          Persze. De előbb ezt még vízbe teszem –siettem be a virággal, miközben egy vázát kereste neki

-          Hello srácok! –köszönt be a fiúknak

-          Szia! –köszöntek vissza kórusban

-          Na, mehetünk –értem vissza- Sziasztok! –integettem a fiúknak és már csuktam is az ajtót magam mögött

-          Szóval, merre megyünk? –kíváncsiskodtam

-          Arra gondoltam, elmehetnénk go-kartozni. –mondta, miközben megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat

-          Komolyan? –nem is tudtam hirtelen, min lepődtem meg jobban… azon, hogy go-kartozni megyünk, vagy azon, hogy megfogta a kezem

-          Nem szeretsz?

-          Még sosem csináltam

-          Hát akkor most kipróbálod –mosolyodott el

Hamar oda is értünk a pályához, én pedig egyre idegesebb lettem.

-          Úr isten, én még sosem csináltam ilyet!

-          Nem baj, elmagyaráznak mindent, nem lesz gond!

-          De anyám, nem fog menni! Én olyan béna vagyok!

-          Na, aggódj, nem nehéz! Ügyes leszel. És melletted leszek végig, jó?

-          Ígérd meg!

-          Meg Ígérem. Na de most valahogy fogd hátra a hajad, ne lógjon a szemedbe! –vette elő a bukósisakot

-          Nem mondod, hogy fel kell vennem azt is? –fintorogtam

-          Nem ártana! –nevetett fel az arckifejezésem láttán

Megjátszott duzzogással vettem fel a bukósisakot, amin Oliver megállás nélkül nevetett. Később, mielőtt még beengedtek volna minket a pályára, elmagyaráztak mindent. Mi, hogy működik, mit kell csinálni, és hasonlók.

Állatira élveztem az egészet! Nagyon jól ment, és tetszett az is, hogy Oliver tényleg mellettem haladt, nem hagyott le, figyelt rám egész idő alatt.

-          Ez nagyon jó volt! –öleltem meg, mikor már kivonultunk a pályáról

-          Örülök, hogy tetszett!

-          Ja, igaz, még bele kell jönnöm, de tök jó!

-          Bele kell jönnöd? –nevetett fel –Senkit sem láttam még elsőre így vezetni!

-          Édes vagy! –nyomtam egy gyors puszit a szájára –És, most merre?

-          Egy vacsihoz mit szólsz?

-          Gondolatolvasó vagy!

Egy kis vendéglőbe mentünk a partra, amit eddig észre se vettem soha, amióta itt vagyunk. Nagyon hangulatos volt a hely, finom volt a vacsora és a pezsgő is, amit mellé kaptunk. Olival rengeteget beszélgettünk, nagyon sok mindent megtudtunk egymásról. A vacsora után moziba mentünk egy vígjátékra, ami szintén remek választás volt, majd ezután még elmentünk fagyizni is.

-          Te minden csajnak ilyen randival készülsz? –kérdeztem, miközben már a parton sétáltunk

-          Akin látom, hogy megérdemli –szemei újból mosolyogtak, mikor rám nézett, mire nekem is, akaratlanul mosolyra húzódtak ajkaim

-          És miből látod, hogy én megérdemlem?

-          Nem tudom –vonta meg a vállát –A kisugárzásod… más vagy, mint a többi lány, és ez tetszik.

-          Te sem vagy egy átlagos pasi

-          Ezt hoztad ki belőlem –mondta, miközben lassan megállt és szembe fordított magával

Nem beszéltünk többet. Hosszú pillanatok teltek el azzal, hogy csak néztünk egymás szemébe, majd lassan, óvatosan végigcirógatta az arcom vonalát, hogy aztán az államnál fogva húzzon még egy kicsit közelebb magához és végre megcsókolt. Óvatosan, gyengéden csókolt, miközben védelmezőn ölelt át. Felhúzott. Felhúzott, nem is kicsit és én többet akartam ennél.  Egyre szenvedélyesebben, követelőzőbben faltam ajkait, de egy végső puszit adva, elhúzódott.

-          Menjünk haza, a srácok úgyis elmennek bulizni, miénk a ház! –mondtam levegő után kapkodva

-          Nem lehet, mennem kell nekem is. –válaszolt mélyeket lélegezve, hogy ő is lenyugtassa magát

-          Menned kell? –néztem rá kérdőn

-          Dolgoznom kell.

-          Jaj, el is felejtettem –vágtam fancsali képet

-          Ne haragudj –nyomott egy újabb puszit a számra –Gyere, sétáljunk el a Taboo-ba. Csinálok neked egy finom koktélt, aztán hívok neked egy taxit.

-          Oké

-          De ugye este te is jössz a barátaiddal?

-          Ki ne hagynám! –erőltettem újabb mosolyt az arcomra, mire ő átkarolta a derekam, és megindultunk a Taboo felé…