A délután mindenki kicsit magába zárkózott. Gustav folyton aludt, Georg a laptopján ügyködött valamit, Bill is pihengetett, és a ruháit nézegette, hogy mit vegyen fel este, Tom elment valahova, én pedig kimentem a partra napozni. Furcsa volt, hogy mindannyian így különvonultunk, de jól is esett a magány. Néhány óra múlva mentem vissza a házba, hogy egyek valamit, és hogy felhívjam Olivert. Kiültem a teraszra, rágyújtottam egy cigire, és tárcsáztam a számot, amit tegnap felírt a karomra.

-          Igen?

-          Hello, Olivert keresem, Mia vagyok.

-          Szia, gyönyörűm! Hogy vagy?

-          Jól, köszi. És te?

-          Én is, most végeztem a konditeremben. Otthon vagy?

-          Aha. Gondoltam megkérdezem, áll e még a ma este?

-          Persze, hol találkozzunk, vagy mit szeretnél, hova menjünk?

-          Mit szólnál, ha itt találkoznánk nálunk? És innen mennénk tovább bulizni.

-          Ahogy akarod. Mikor menjek?

-          Mondjuk kilencre.

-          Rendben. Küld el a címet sms-ben, ott leszek!

-          Oké, szia!

-          Szia, drága!

Vigyorogva tettem le a telefont és meglepetten vettem észre, hogy a cigim elaludt. Meggyújtottam újra, majd az első slukk után, le is törtem egy cseppet, ugyanis Tom jött ki cigizni.

-          Nem zavarok? –kérdezte

-          Nem.

-          Merre akartok menni este?

-          A Taboo-ba.

-          Az jó. Nincs kedved eljönni, venni valami piát?

-          Most nincs, bocsi.  Lassan készülődök, be akarom sütni a hajam, és az elég sokáig tart.

-          Ja, értem. Akkor mindegy.

-          Szerintem kérdezd meg Georgot, ő biztos szívesen menne! –mondtam, mielőtt bementem a házba

A szobámba mentem, ki akartam választani, milyen ruhát vegyek fel az este. Ugyanabban a dilemmában voltam, mint szegény Bill. Neki is van vagy ezernyi ruhája, de sosem tudja, mit vegyen fel. Ketten együtt szenvedtünk a szekrényeink előtt.

-          Tudod mit? Te kiválasztod, én mit vegyek fel, én meg azt, hogy te mit vegyél fel! –szólalt meg végül végső elkeseredésében

-          Hát jó –vontam meg a vállam, közben pedig helyet cseréltünk és beálltunk egymás ruhái elé

Alig negyed óra múlva már szóltam is neki. Egy világos, szaggatott farmert választottam ki neki egy fehér, v-kivágású pólóval. Szerencsére tetszett neki, így ő is boldogan, nagy büszkén mutatta, hogy mit választott nekem.  Egy fehér ruhát választott, nyakba akasztós pánttal, ami a hátamat teljesen szabadon hagyja.

-          Ez nem lesz nagyon kihívó?

-          Mióta zavar az téged? –vonta fel a szemöldökét vigyorogva

-          Az is igaz –nevettem el magam –csak tudod, van egy srác, és nem akarom, hogy valami ócska nőnek nézzen

-          Ugyan, nem fog! Ha meg azt gondolja, meg sem érdemel!

-          Köszi, Bill! –öleltem meg

-          Én köszönöm. Na de menj zuhanyozni, mert sosem leszünk kész

Igaza is volt, így sietve mentem a fürdőszobába, majd nekiláttam a hajamnak. Sokáig tartott, míg az összes tincset besütöttem, de megérte! Gyönyörű göndör fürtökben omlott a hajam a vállamra. A sminkem mondhatni a szokásos, amit bulin szoktam viselni. Feketén, cicavonalba húztam ki a szemem, a számra pedig piros rúzst kentem. Bepakoltam a piros borítéktáskámba a rúzsom, púdert, és még néhány dolgot, majd felvettem a fehér ruhát, amit Bill választott nekem. Hallottam, hogy már kopognak, így sietve fújtam még egy kis parfümöt magamra, megigazítottam a sminkem, és belebújtam a táskámhoz és rúzsomhoz passzoló tűsarkúmba.

Óvatosan tipegtem ki a nappaliba, ahol már ott állt Oliver… Tom mellett.

-          Szia! –köszöntem neki két puszi kíséretében

-          Szia! Azta, de jól nézel ki! –dicsért meg, miközben elismerően nézett végig rajtam… akárcsak Tom, minden szó nélkül

-          Kérsz valamit inni?

-          Aha, jól esne valami.

-          Akkor készítek neked egy koktélt. De ne merj kinevetni, ha elrontom! –mosolyogtam

-          Ígérem, nem fogok! –követett a konyhába

Hamar neki is láttam a koktéloknak, amit ő mosolyogva nézett végig. Mikor elkészültem, kicsit félve adtam oda neki.

-          Na? –kérdeztem, miután belekortyolt

-          Ez jó!

-          Tényleg? –kérdeztem vissza kételkedve

-          Tényleg! Még a végén beszervezlek magam mellé –nevetett –Nagyon finom lett!

-          Na persze, azért ne túlozz –nevettem vele együtt –Kimegyünk cigizni?

-          Persze, menjünk.

Kis is vonultunk a teraszra, így végre kettesben maradtunk és nem kellett attól tartanom, hogy Tom beszól valami bunkóságot.

-          Szóval itt laksz, négy pasival összezárva –fújta ki a füstöt

-          Hát, igen. De csak barátok!

-          Jól van, nem kell magyarázkodnod! –mondta mosolyogva

-          Csak nem akarom, hogy félreértsd.

-          Megértem, ne aggódj!

-          Akkor jó –mosolyogtam rá, és meg is könnyebbültem ettől

Miután elszívtuk a cigit, vissza is mentünk a nappaliba, ahol a többiek már csak ránk vártak. Bemutattam Olivert Georgnak, Gustinak és Billnek is. Hála az égnek mindenki rendes volt vele, úgy tűnt, jól kijönnek egymással.

Iszogattunk, és beszélgettünk rengeteget, közben pedig megállás nélkül flörtöltünk Oliverrel. Ami szemmel láthatóan Tomnak nem igazán tetszett, elég fancsali képet vágott egész este.

Néhány kör rövid és koktél után indultunk el a Taboo-ba, ahol már akkor rengetegen voltak. Ha Oliver nem lett volna ott, lehet, be sem engednek minket a tömeg miatt. Hamar az emberek közé vetettük magunkat és táncoltunk. Jó volt a hangulat, és örültem neki, hogy Oliver jól szórakozik velünk. Nem zavarta, hogy velünk vannak a srácok, nem zavarta, ha táncoltam Billel, vagy Georggal ökörködtünk. Végig együtt voltunk, nem széledt szét a társaság, amin meg is lepődtem, ugyanis még Tom és Georg sem lépett le csajozni… bár van egy olyan érzésem, hogy ez csak annak köszönhető, hogy ellenőrizni akarták Olivert. Mindenesetre ez addig nem is zavar, amíg nem kínos a dolog.

Hajnalban együtt sétáltunk haza, Oliverrel egy picit lemaradva a többiektől.

-          Jó volt ez az este! –mondtam őszintén

-          Igen, én is jól éreztem magam –válaszolt, miközben átkarolta a derekamat

Meglepetten, mégis boldogan néztem fel rá, s mikor összeért a tekintetünk, akaratlanul is elmosolyodtunk. Egy apró, gyors puszit nyomott a homlokomra, de nem ment ennél tovább.

-          Holnap mi jót csinálsz? –kérdezte hosszú csend után

-          Nem tudom –vontam meg a vállam

-          Én este dolgozom, de délután elmehetnénk valamerre. Mit szólsz?

-          Benne vagyok!

-          Szuper! Addig majd még kitalálok valamit! –nevetgélt édesen, mire az én arcomra is újabb mosoly ült ki

Hamar megérkeztünk a házhoz, sajnáltam is, hogy ilyen hamar el kell búcsúznom Olivertől, de mégsem hívhattam be! Ott vannak a srácok… meg amúgy is… nem akartam, hogy könnyű nőcskének tartson.

-          Akkor holnap.

-          Holnap! –ismételtem bólogatva

-          Három körül itt leszek! –eresztett meg egy újabb mosolyt, gyengéd puszit nyomott a számra és sarkon fordult