Még jó ideig egyedül ültem kint a teraszon, végül Georg jött ki hozzám.

-          Minden rendben? –ült le mellém

-          Aha –bólintottam

-          Ne haragudj, ha túlságosan neked estünk, tényleg csak aggódtunk.

-          Nem, igazatok van –bújt ki az első könnycsepp a szememből

-          Hallod, ne sírj, nincs semmi baj –ölelt át

-          De van. Tökre igaza van Tomnak, tök elbasztam az egészet.

-          Jaj, nehogy már Tom miatt legyél kibukva. Imádunk, te! Csak aggódtunk.

-          Én nem akartam ezt. Nem akartam rosszat, csak kicsit egyedül akartam lenni. Csak úgy ellenni, és nem agyalni. Lehet, hogy nem is volt jó ötlet ez az egész utazás –töröltem meg a szemem

-          Miért is? –vonta fel a szemöldökét

-          Mindegy –ráztam a fejem

-          Ja, persze. Tom. Igaz?

-          Én nem értem mire jó ez Georg. Tavaly végig együtt voltunk, minden tök rendben volt, erre néhány héttel azután, hogy elváltunk küld egy sms-t, hogy mégse akarja az egészet és legyünk barátok.  Kivoltam, de rohadtul, anyun kívül senki sem tudja, mennyire, de mégis próbáltam úgy tenni, mintha le se szarnám, próbáltam úgy állni hozzá, mint a jófej haver csaj, akit nem érdekel az egész, és inkább védtem a barátságunkat. Erre mit csinál? Ahogy idekerülünk, csinálja a faszságait, nyomul, bókol, ugyanazt csinálja, mint tavaly. És én meg hazudozok össze-vissza, csak azért, hogy lazának tartson, meg ne az legyen, hogy én vagyok a hisztis picsa. Erre ő? Teljesen be van tojva, hogy mi van, meg miért így viselkedek. Csodálkozik, hogy egyedül akarok lenni egy kicsit, amikor folyton összezavar?

-          Ezért mondtam neki, hogy beszéljétek meg.

-          Áh, mindegy, nem érdekel. De az biztos, hogy ma hozzá se szólok.

-          Csak ne balhézzatok, jó?

-          Nem akarok balhézni. Jól akarom érezni magam.

-          Ez a beszéd –mosolygott kedvesen- Menj készülődni, bulizunk egy hatalmasat

-          Köszi! –öleltem meg szorosan, mielőtt bementem

-          Nincs mit!

Egyből a szobába vettem az irányt, ahol Bill és Gustav már készülődtek, tőlük is bocsánatot kértem, és biztosítottam őket arról, többet nem lesz ilyen. Szerencsére ők sem voltak mérgesek, akárcsak Georg. Inkább aggódtak, hogy minden rendben van e.

Hamar elkészültünk, otthon most nem is alapoztunk, rögtön hívtunk egy taxit és mentünk a Taboo-ba. Jó buli volt megint, rögtön a pulthoz mentünk. Először rövideztünk, aztán már csak koktélt kértünk a pultostól. Gustav és Bill hamar leültek az egyik asztalhoz, ők inkább csak iszogattak, beszélgettek. Tom irtó hamar eltűnt a szemem elől, így Georggal táncoltam jó ideig.

-          Menj csak, nem kell vigyázni rám!

-          Dehogyis, nem hagylak egyedül!

-          Drágám, látom, hogy bejön az a csaj, úgyhogy nyomás. Elleszek én –toltam a lány irányába vigyorogva, majd a pult felé vettem az irányt

-          Szia, egy mojitot kérek!

-          Hello, egy pillanat és adom –mosolygott kedvesen a pultos srác –Tessék! –tette le elém a koktélt nemsokára

-          Mennyivel tartozom? –kérdeztem, de ő csak legyintett –Ne már, most komolyan!

-          Semmivel, a ház ajándéka –mosolygott rám újra lehengerlően

-          Köszönöm –eresztettem el egy halvány mosolyt én is

-          Nincs kedved kijönni velem egy kicsit?

-          Nem lesz neked ebből gondod? –vontam fel a szemöldököm

-          Dehogyis. Na? Jössz?

-          Persze!

A srác szólt az egyik pincérnek, hogy álljon be helyette, mert szünetet tart, majd megfogta a kezemet, és kimentünk a kerthelységbe.

-          Nem zavar? –vett elő egy doboz cigit a zsebéből

-          Dehogy, én is dohányzom.

-          Ja, értem –mosolygott újra, és megelőzve, a kutakodást a cigim után, felém nyújtotta az égő cigijét

-          Köszönöm –mosolyogtam, ő pedig a fejét rázva, édes mosollyal a szája szélén gyújtott meg magának egy másikat

-          Oliver vagyok –nyújtotta a kezét

-          Mia. Örülök, hogy megismertelek –fogtunk kezet

-          Hát még én. Mond csak, mit csinál egy ilyen csinos lány egyedül egy szórakozóhelyen?

-          Igazából a barátaimmal jöttem, de kicsit szétszóródtunk. Amúgy meg szórakozok, mit csinálnék? –néztem a szemébe kacéran

-          És nem félnek a barátaid, hogy valaki lenyúl tőlük?

-          Úgy tűnik nem.

-          Iszonyú édes az akcentusod. –húzódott ismét mosolyra a szája- Honnan jöttél?

-          Németországból

-          Nyaralás?

-          Aha

-          Kár! És meddig leszel itt?

-          Még néhány hetet.

-          Remélem, találkozhatunk, amíg még itt vagy.

-          Mindenképp

-          Szavadon foglak –szívott egy utolsó slukkot a cigijéből, majd elnyomta –Táncolsz velem egyet, mielőtt visszaállok a pultba?

-          Persze! –nyomtam el én is a cigimet, majd vissza bementünk a szórakozóhelyre

El is kezdtünk táncolni, jól mozgott a srác, és nagyon tetszett, hogy nem nyomult, nem volt erőszakos, mint amilyenek a pasik általában lenni szoktak. A következő számnál már vissza kellett állnia a pult mögé, de odahívott engem is, és csinált nekem egy újabb koktélt.

-          Minden bulin dolgozol?

-          Nem, de nagy általánosságban azért bevállalom

-          Értem

-          Viszont holnap szabadnapom van, ha van kedved, eljöhetnénk holnap is.

-          Az jó lenne!

-          Na hali, már tök régóta kereslek! –ült le mellém Georg

-          Mi az? –néztem rá kérdőn

-          Billék menni akarnak.

-          Ja, oké. Hát akkor… -fordultam vissza Oliverhez –Szia!

-          Várj! –kezdett el kutatni a pult alatt, majd elővett egy filcet. Megfogta az alkarom és ráírta a számát –Hívj fel!

-          Jó, rendben –mosolyogtam megint –Szia!

-          Hello, jó éjszakát!

Georggal együtt összeszedtük Gustavot és Billt és elindultunk haza. Gyalog mentünk, mert a két srác eléggé felöltött a garatra, így legalább kijózanodtak egy kicsit a friss levegőn.