Nemsokára el is készítettük mindenki italát, és be is vittünk mindent a napaliba. Közben a srácok már beüzemelték a laptopot, rákötötték a hangfalakra, így meg volt a zene is.

-          Akkor igyunk arra, hogy itt vagyunk! –emeltem fel a poharam

-          Rád, mert kurva finom vacsorát főztél! –Georg

-          És ránk, mert elmosogattunk –kontrázott Bill, mire mindannyian elkezdtünk röhögni

-          Ja, meg Tomra is, aki nézte, hogyan készül a kaja! –hülyéskedett Gustav

Állati jó hangulatban telt az este, iszogattunk, beszélgettünk, aztán megint eljött az a szint, amikor táncoltunk, sőt énekeltünk. Igaz, nem egy hatalmas buliba mentünk, inkább csak egy lazulós este volt ez, de nagyon jól éreztük magunkat. Bill hamar kidőlt, Georg pedig annyira felpörgött, hogy kitalálta, ő bizony elmegy bulizni. Erre Gusti is annyira belendült, hogy ketten megindultak.

-          Ti nem jöttök? –fordult vissza az ajtóban Georg

-          Áh, nem akarom itt hagyni Billt. De azért köszi! –mosolyogtam

-          És akkor táncolsz egymagadban?

-          Úgy néz ki –néztem Tomra, aki a kanapán elterülve lustálkodott, talán már aludt ő is

-          Haver, téged már meg sem kérdezlek! –röhögött Georg

-          Menjetek csak, érezzétek jól magatokat!

Miután lelépett a két jómadár, nekiálltam egy kicsit összepakolni. Nem voltam még fáradt, és legalább nem reggel kell a pakolászással fáradni. Fél óra alatt meg is voltam mindennel, bevonultam a fürdőbe, hogy lemossam magamról a sminket.

-          Nem zavarok? –nyitott be Tom

-          Nem. Gyere csak.

-          Hamar rendet tettél. Miért nem szóltál, hogy segítsek?

-          Jaj, dehogyis. Tök hamar összepakoltam.

-          Velem alszol?

-          Ha akarod.

-          Aha

-          Oké, csak még átöltözök.

-          A szobámban várlak.

Pár perc múlva már be is bújtam mellé az ágyba. Pontosan tudtam, miért akarta, hogy vele aludjak. Legalábbis azt hittem. Azt hittem tudom, mit akar, azt hittem kiismertem. De nem. Ahelyett, hogy rám mászott volna, átölelt, és összebújva aludtunk egész este.

Másnap én keltem hamarabb. Örülök is neki, mert attól tartok, kicsit kellemetlen lett volna a szitu, ha ő is fent van már. Óvatosan bújtam ki mellőle és minél halkabban mentem ki a szobából. Még senki sem kelt fel, így megúsztam azt is, hogy magyarázkodjak másoknak. Oké, hogy mondtam Tomnak, amit mondtam, de nem akarom, hogy mindenki tudjon erről és faggassanak, meg egy ócska kis libának nézzenek. Ez a helyzet így is elég bonyolult már.

Úgy döntöttem, hogy a mai napot, vagy legalábbis a délutánt egyedül szeretném tölteni, így miután kicsit összeszedtem magam hamar le is léptem.  A városban sétáltam és nézelődtem. Néhány álláshirdetést is találtam, amik eléggé megfogtak. Igaz, hogy otthon akartam maradni Németországban, de még az is lehet, hogy itt, az Egyesült Államokban kötök ki én is. Sosem lehet tudni. Jó lenne világot látni, új embereket megismerni. A hirdetésekben természetesen műkörmöst keresnek, ezért is érdekelnek annyira. Fel is kerestem a három szalont, de kettőben már sajnos betöltötték az állást.

A harmadik nekem való lenne, egy kozmetikus és egy fodrász van még a szalonban, maguk mellé keresnek még valakit a harmadik helyiségbe. Tetszett a hely, szimpatikusak voltak a lányok, és úgy vettem észre, én is tetszem nekik. Persze csak egy gond van… hogy mikor kezdenék, hiszen egyik napról a másikra mégsem megy ez. Letelepedési engedély kell, na meg anyunak is be kéne adagolnom a dolgot. Így hát sajnos le kellett mondanom erről az állásról, de elég nagy szöget ütött a fejemben, hogy talán tényleg meg kéne próbálnom újrakezdeni mindent itt, Amerikában.

Késő délután értem haza, még elmentem vásárolni magamnak néhány ruhát és beültem egy filmre is a moziban.

-          Hát te meg hol a francban voltál? –esett nekem Bill egyből

-          Sétáltam, moziztam, ilyesmi

-          Basszus, halálra aggódtuk magunkat! –támadt nekem Gustav is

-          Bocsi.

-          A telefonod meg faszán itthon hagytad –bökött Georg az asztalon heverő mobilra, de ő már csak vigyorgott az egészen

-          Ne haragudjatok, kicsit egyedül akartam lenni. Tom merre van?

-          A teraszon cigizik.

-          Kimegyek, elszívok én is egyet

-          Szia! –ültem le mellé

-          Szia.

-          Mit csinálunk ma?

-          Nem tudom –vonta meg a vállát

-          És amúgy mit csináltál délután?

-          Semmit.

-          Hát az nem sok.

-          Hát nem.

-          Rossz kedved van?

-          Ja.

-          És elmondod miért?

-          Azért bazd meg, mert egy kurva szó nélkül leléptél a picsába, mi meg itt aggódtunk, meg vártunk rád, mint a hülyegyerekek!

-          Bocsánat

-          Leszarom, mindegy. Végül is, azt csinálsz, amit akarsz. Csak tudod, ha már azért jöttünk ide, hogy veled lehessünk, nem kéne elhúznod a francba.

-          Ne haragudj. Igazad van.

-          Mindegy. –állt fel, azzal egyedül hagyott az erkélyen

Szarul esett, amit mondott, bár inkább az fájt, hogy milyen bunkón, megvetően mondta. De igaza van, tényleg elrontottam. Hiszen tényleg azért jöttünk ide egy hónapra, hogy bepótoljuk azt az időt, ami eddig kimaradt. Én pedig leléptem egyedül, meg egy hülye üzenetet sem hagytam nekik, hogy hova megyek.