Amint hazaértünk rögtön kipakoltam és nekiláttam a vacsorának. Ananászos és barackos csirkemellet sütök sajttal és rizzsel. Nem egy bonyolult kaja, de mégis nagyon finom. Tom néhány perc múlva csatlakozott hozzám és segített a vacsorában, míg a többiek készülődtek és pihentek.

-          Figyelj, Mia…

-          Na?

-          A tegnap este… én…

-          Felejtsük El!

-          De, én… szóval nem akarom, hogy gáz legyen köztünk.

-          Nem lesz –ráztam meg a fejem

-          Én csak… nem tudom, de ha a közelemben vagy, teljesen bekattanok. Van köztünk valami, ami teljesen megőrjít, és nem tudok parancsolni magamnak.

-          Értem.

-          Nem akarlak kihasználni.

-          Az jó.

-          Akkor nem haragszol?

-          Nem. Miért haragudnék?

-          Hát az este miatt.

-          Ja, nem.  Már kezdem megszokni, hogy mindig ez van velünk.

-          Mi? –ráncolta össze a homlokát

-          Ami tegnap este is… barátok vagyunk, de mégis előfordul, hogy bekattan valami mindkettőnknél, és nem tudjuk leállítani magunkat. Úgy látszik nálunk ez így működik.

-          Aha –bólogatott, de nem tudta hova tenni az előbbi mondataimat.

-          De hát mindegy, az a lényeg, hogy attól még barátok vagyunk. Kit érdekel, ha néha lefekszünk egymással? –mondtam halál lazán

-          Aha –ismételte meg önmagát. Látszott rajta, hogy összezavartam, hogy nem ezt a reakciót várta

-          Figyelsz egy kicsit a kajára? Lezuhanyzom én is –váltottam témát gyorsan

-          Ja, persze

Be is vonultam a fürdőbe, Tom pedig egyedül maradt a konyhában. De nem sokáig, Georg hamar kizökkentette a gondolkodásból.

-          Na, mi van? Beszéltél vele?

-          Ja. –válaszolt még mindig elmélázva

-          És?

-          Azt mondta nincs semmi baj, meg hogy az a lényeg, hogy barátok vagyunk. Nem baj az, ha néha lefekszünk egymással.

-          Ezt mondta? Komolyan?

-          Aha

-          És erre te?

-          Nem tudtam mondani semmi értelmeset, csak mint valami hülyegyerek, aháztam.

-          De akkor most mi lesz?

-          Nem tudom –vonta meg a vállát

-          Ez mi? –váltott témát Georg, miközben a csirkehúst nézte a sütőben

-          Csirke. Ananásszal, barackkal, meg sajttal

-          Hú, az fasza! –dörzsölte össze a tenyerét

Miután lezuhanyoztam egy szál törölközőben futottam vissza a konyhába, hogy megnézzem, hogy áll a vacsi. Amikor meggyőződtem róla, hogy minden rendben, már mentem is be a szobámba, hogy felöltözzek. Egy fehér sortot választottam babarózsaszín pánt nélküli toppal és a kedvenc rózsaszín papucsomat. A hajam magas lófarokba kötöttem, és mivel úgysem mozdulunk ki az este, csak szolid sminket kentem fel magamra. Siettem, hogy minél hamarabb visszaérjek a konyhába, leváltottam Tomot, aki hatalmas szemekkel bámult rám, mikor meglátott. Ő is elment zuhanyozni, készülődni, én pedig addig nekiláttam a terítésnek.

Fél óra múlva már mind az öten az asztalnál ültünk és ettünk. Nagy örömömre mindenkinek ízlett a vacsora.

-          Azta, hallod ilyet máskor is csinálhatnál! –mondta Bill két falat között

-          Ja, tényleg tök jó! Ezt hol tanultad? –Georg

-          Anyutól, ez a kedvence.

-          Hát mostantól az enyém is! –bólogatott Bill

-          Azért ilyen finom, mert segítettem neki –nagyképűsködött Tom, mire elnevettem magam

-          Az, hogy nézed, mit csinál, nem segítség! –nevetett Gustav is

Vacsora után a fiúk mosogattak, én pedig addig ültem a kanapén, és néztem mit ügyeskednek. Tommal együtt

-          Olyan furcsán nézel rám folyton. Mi van veled? –néztem rá

-          Semmi –vonta meg a vállát

-          De látom!

-          Csak azon gondolkodom, amit mondtál.

-          Hogy?

-          Hát hogy nem gond, ha szexelünk.

-          Figyelj Tom, én csak azt mondom, nincs abban semmi, hogy megtörtént. Nem a világvége. Én sem látok bele többet és te sem.  Ez csak szex.

-          Na, készen is vagyunk! –csatlakozott hozzánk Gustav, a másik két sráccal az oldalán

-          De jó! Akkor hozom a chipset, a poharakat és a piát. Tom, segítesz?

-          Persze –pattant fel egyből

-          Valaki keres zenét addig? –néztem vissza a többiekre, Bill pedig rögtön megindult a laptopjáért.

Tommal kivonultunk a konyhába, összeszedtünk öt poharat és előkészítettük a koktélok alapanyagait. Tomot kiküldtem, hogy felvegye a „rendelést”, addig én kiöntöttem a chipseket tálakba.

-          Georg és Gustav Long Island-et kérnek, Bill azt mondja, mindegy, csak ne legyen túl erős, én pedig mojitot.

-          Oké, köszi. Veszel elő jeget?

-          Aha

-          Hallod, Tom?

-          Hm? –fordult vissza felém, már a jégkocka tartóval a kezében

-          Ugye nem leszel ilyen furcsa velem mindig? Mert akkor komolyan mondom, inkább hisztizek neked egy sort a tegnap este miatt.

-          Hülye! –nevette el magát végre

-          Hülye vagy te! –mosolyogtam