Jó ideig egymáshoz bújva feküdtünk még Tom ágyában, majd én törtem meg a csendet hirtelen

-          Azt hiszem, átmegyek a szobámba. Még nem értek haza, át tudok menni feltűnés nélkül.

-          Oké

Villámgyorsan felöltöztem, és óvatosan átmentem a másik szobába. Jól tettem, néhány perc múlva ért haza Georg és Bill is a buliból. Mikor Bill bejött a szobába, úgy tettem, mintha aludnék. Persze még jó ideig nem jött álom a szememre, csak agyaltam megállás nélkül.

-          Fent vagy? –kérdezte Georg Tomot, amint bement a közös szobájukba

-          Ja. Jó sokáig elvoltatok.

-          Inkább ti léptetek le hamar, haver!

-          Dehogyis!

-          Basszus, tudod milyen nehéz volt visszatartani az öcséd?

-          Miért kellett visszatartani? –játszotta a hülyét

-          Ne nézz ennyire vaknak Tom. Egész este Mia seggében lógtál. Dugtatok?

-          Hát te nem vagy normális.

-          Annyira tudtam! Bazd meg Tom, annyira tudtam, hogy nem fogod megállni!

-          Most min vagy úgy kiakadva?

-          Azon, hogy ennyire nem tudsz megálljt parancsolni a farkadnak!

-          Féltékeny vagy? Vagy mi a fasz bajod van?

-          Az a bajom, hogy Mia a barátunk. Nem csak a tied, hanem az enyém is, Gustavé, és Billé is. Tavaly eljátszottad vele ezt a faszságot, elnéztem, egy kurva szót nem szóltam érte, hogy ne legyek paraszt. Sms-ben ráztad le, és ő egy rossz szót nem szólt, lenyelte, és elfogadta, hogy ennyivel elintézted az egészet. A helyében elküldtelek volna a picsába, ő meg inkább befogta a száját, mert fontosabb volt neki a barátságotok.

-          Nekem is fontos a barátságunk, pont azért mondtam neki, hogy maradjunk barátok… hogy ne tegyük tönkre.

-          Ja, most meg újra ráhajtasz…

-          Bazd meg, ha ennyire zavar, miért nem jöttél haza, miért tartottad vissza Billt? Ha láttad, hogy ez lesz, miért nem akadályoztad meg?

-          Azért, mert azt hittem, van benned annyi, hogy megálld. És talán megbeszélitek.

-          Hogy állnám már meg Georg? Ne idegesíts, ismersz! Tudod nagyon jól, ha egy jó nő…

-          Nem, állj! –vágott a szavába Georg- Látod ez a baj. Mia nem csak egy jó nő! Gyerekkorotok óta barátok vagytok, amióta megismertük Gustavval, imádjuk mi is, te meg úgy beszélsz róla, mint azokról a szakadt kis ribancokról, akiket bármikor hazavihetsz esténként.

-          Te is tudod, hogy nem úgy nézek rá.

-          Akkor talán nem kéne vele úgy viselkedni. Most is… hol van? Megdugtad, aztán visszaküldted a szobájába?

-          Ő ment át magától.

-          Jézusom…

-          Fasza, hogy mindig én vagyok a paraszt…

-          Nem ezt mondtam Tom. Tudod, hogy leszarom, mit csinálsz. De Miát ne készítsd ki. Nem csak te veszítheted így el, hanem mi is.

-          Tehát hagyjam békén…

-          Úgy sem fogod. De legalább tisztázd le vele, hogy nem akarsz tőle semmi komolyat. Hogy ne élje bele magát semmibe.

-          Kösz, hogy helyreraktál –sóhajtott egy nagyot

-          Ez a dolgom. Na, jó éjt!

-          Jó éjt!

A reggel hamar eljött, én pedig elég későn keltem. Már mindenki fent volt, mikor végre kivánszorogtam a szobából. Gustav hozott péksüteményeket reggelire, így egy friss kakaós csigával indítottam a napom, majd egy frissítő zuhannyal és hajmosással. Jól esett, szinte azonnal fel is ébredtem, majd úgy döntöttem, elmegyek fodrászhoz és kozmetikushoz. A fiúk persze húzták a szájukat, kivéve Billt, aki hatalmas vigyorral bólintott és rohant készülődni, mikor megkérdeztem, velem tartana e.

Jó pár órát eltöltöttünk a szalonban, befizettük magunkat manikűrre és pedikűrre is, így aztán el is ment a fél nap a szépítkezéssel. Ezután Bill még elkísért szolizni, majd beültünk egy pizzázóba is egy késői ebédre.

Hazaérve aztán csak Gustavot találtuk otthon, aki a szüleivel beszélgetett telefonon. Billel nem is akartunk zavarni, így átvedlettünk fürdőruhába és kimentünk a partra fürdeni. Nem sokkal később Tom és Georg is megérkeztek.

-          Na helló, merre jártatok? –kérdezte Bill

-          Biliárdoztunk meg söröztünk. –válaszolt Georg –És ti?

-          Hát, mi… -kezdett bele Bill, de Georg hamar félbeszakította

-          Várj, inkább nem is akarom tudni!

-          Hogy te milyen gonosz vagy! –játszottam a sértődöttet

-          Nem baj –vonta meg a vállát vigyorogva- Estére mi a terv?

-          Nem tudom. Van valami ötletetek? –fordultam Tom felé

-          Nekem teljesen mindegy –vonta meg a vállát

-          Mit szólnátok hozzá, ha ma csak itthon iszogatnánk? –vetette fel az ötletét Bill

-          Jó, én benne vagyok. –bólogatott Georg

-          Ja, én is! –vágtam rá Tommal együtt

-          Ki jön el velem vásárolni? –kérdezett rá Tom

-          Én nem! –tette fel a kezét Bill rögtön

-          Én sem, pihenek! –bújt ki a feladat alól Georg is

-          Majd én elmegyek. –vállaltam be- Ti pasik, úgysem tudnátok mit kéne venni –szívóztam

Tommal kettesben be is mentünk a városba, hogy bevásároljuk estére.

-          Szerintem sütök valamit vacsira, úgyhogy vennünk kéne alapanyagokat is.

-          Te fogsz sütni? –Tom elképedve bámult rám

-          Kösz –nevettem el magam

-          Nem néztem ki belőled, azt hittem, csak inni meg táncolni tudsz –nevetett ő is

-          De humoros kedvében van valaki

Összeszedtük a vacsorához szükséges hozzávalókat, vettünk chipseket estére, na meg persze piát is és hazavitettük magunkat egy taxival. Persze pont annak a taxisnak kellett értünk jönnie, aki előző este hozott haza minket a Taboo-ból. Először nem is esett le, szerintem Tomnak sem, csak mikor már azon gondolkodtam miért bámul ránk annyira a sofőr, hogy majd’ kiesik a szeme. Legszívesebben elsüllyedtem volna, de próbáltam úgy tenni, mintha semmi sem történt volna.