Mindketten elnyomtuk a ciginket, és mentünk vissza táncolni. Tényleg velem volt végig, másra még csak nem is nézett, és ez rettentő jól esett. Hajnali 3 körül indultunk haza a többiekkel együtt, kivéve Georgot, aki már hamarabb lelépett a csajjal, aki összeszedett magának. Szívem szerint én még maradtam volna. Ők persze egyedül nem akartak ott hagyni, hisztit viszont én nem akartam csapni, hogy már pedig maradjanak velem. Így hát haza taxiztunk, otthon Bill elment aludni, Gustav még evett valamit, aztán követte Bill példáját, én pedig kettesben maradtam Tommal a nappaliban.

-          Iszol velem?

-          Önts egyet –vonta meg a vállát, én pedig engedelmesen töltöttem neki is egy pohárral

Kimentünk a teraszra, ahol a pezsi mellé elszívtunk egy cigit is.

-          Kösz a mai napot! –hajtottam a fejem a vállára

-          Én kösz. Jó volt veled, még a balhé ellenére is –ölelte át a derekam

-          Jaj, ne is mondd. Nem akarok többet!

-          Van egy olyan érzésem, hogy nem ússzuk meg nélküle.

-          Azért majd megpróbáljuk. Na, megyek aludni én is. Te nem mész? –néztem fel rá

-          Tudod, Georg éppen a szobánkban akciózik. Nem akarok zavarni. Még a végén ott hagyja a csaj, és átmászik hozzám! –mondta beképzeltem vigyorogva

-          Undorító vagy –nevettem ki- Aludj velem akkor.

Nem szólt semmit, csak szemöldökét felvonva vigyorgott továbbra is.

-          Hát jó, akkor jó éjszakázást. A kanapé biztos kényelmes. –álltam fel mellőle

-          Jó éjt, Mia!

-          Neked is, Tom! –mondtam, és be is mentem a szobámba, egyedül hagyva őt.

Tíz perc sem telt el, nyílt az ajtó. Tom jött be halkan, és óvatosan bújt be mellém az ágyba.

-          Csak nem meggondoltad magad? –fészkelődtem egy kicsit, hogy kényelmesen elférjünk

-          Kényelmesebb az ágyad, mint a kanapé –suttogott

Nem válaszoltam neki, csak vártam, hogy végre elérjen az álom, de nem bírtam aludni. Csak feküdtem Tom mellett, vele szemben, és hallgattam, ahogy egyenletesen lélegzik. Felemelte a kezét, és simogatni kezdte a karomat. Mutatóujjával cirógatta meztelen bőröm, én pedig a meglepettségtől azt sem tudtam, mit kezdjek ezzel. Néhány perc múlva végigsimítottam az álla vonalát, mire ő közelebb fészkelte magát hozzám. Átölelt, és már a hátam cirógatta a topomon keresztül. Önkéntelenül felsóhajtottam, és éreztem, elmosolyodik egy pillanatra. Hosszú ujjai egyre lejjebb kalandoztak a derekamon, míg el nem érte a trikó szegélyét.  Belemarkolva a csípőmbe, még közelebb húzott magához, mire én izmos karjaiba kapaszkodtam. Egyre szaggatottabban szuszogott, akárcsak én. A szívem majd kiugrott a helyéről. Óvatosan hajolt közelebb, én pedig lehunyt szemmel vártam, hogy elérje a célját. Nem tudtam magamnak megálljt parancsolni. Élveztem, ahogy óvatosan, gyengéden csókol, miközben megállás nélkül simogatja az oldalam. A tarkómra helyezte a tenyerét, és húzott közelebb magához én pedig a mellkasára tapasztottam a kezem és sodródtam az árral. Totálisan beindultam rá, és egyértelműen éreztem, hogy ő sincs ezzel másképp. Akartam őt, de iszonyatosan, mégis rohadt szarul időzítettünk. Egy utolsó puszit nyomva finom ajkaira toltam el magamtól.

-          Ezt nem szabad –suttogtam levegő után kapkodva

-          Basszus, Bill és Gustav –esett le neki- Ne haragudj.

Megvárta, míg lenyugszik, majd kiment a szobából, egyedül hagyva a milliónyi gondolattal a fejemben.