A kidobók megindultak felénk, de Tom elintézte. Odalépett hozzájuk, és elmagyarázta mi történt. Bocsánatot kért tőlük a balhéért, és elindult hazafelé. Én pedig rohantam utána.

-          Várj már meg! –kiabáltam- Hallod? Kibaszott nehéz tűsarkúban rohanni!

-          Oké –fordult meg mosolyogva

-          Miért ütötted le? –kapaszkodtam a karjába, és együtt, lassan sétálva folytattuk az utat

-          Lekurvázott

-          Igen, és? Tudod te hányan kurváznak le engem azért, ahogy öltözöm, vagy ahogy táncolok? –nevettem keserűen

-          Nem érdekel, akkor sem csináltál semmi rosszat, az én agyamat pedig felbaszta, hogy így beszél rólad.

-          Édes vagy Tom, de miattam ne kerülj ilyen helyzetekbe

-          Hogyne kerülnék!

-          Csak nem akarom, hogy bajba kerülj!

-          Én sem akarom, hogy te kerülj bajba, de valahogy mindig sikerül elintézned – fordult felém vigyorogva

-          Ebben profi vagyok –mosolyogtam végre én is

-          Igen, azt sikerült már kitapasztalnom.

-          Haragszol rám? –váltottam komolyabb hangnemre?

-          Ugyan miért haragudnék? Te csak adtad önmagad! –bökött oldalba, de még mindig vigyorgott

-          Ja. Úgy látszik, vissza kellene vennem.

-          Te most mi a szarért depizel? Jól érezted magad? Jól hát! Leráztuk azt a szarházit? Le! Hát akkor meg? Nem fogod elbaszni a nyaralást, csak azért, mert megütöttem egy bunkót, aki a szájára vett téged!

-          Ugye tudod, hogy imádlak? –nyomtam egy puszit az arcára

-          Engem ki ne imádna? –húzta ki magát önelégülten vigyorogva

-          Na, ne nevettess! –vontam fel a szemöldököm, a következő pillanatban pedig már együtt nevetgéltünk.

Elmentünk egy büfébe, ami még ilyenkor is nyitva volt, és ettünk két óriási hamburgert, aztán hazafelé vettük az irányt.

-          Köszönöm még egyszer, hogy megvédtél! –nyomtam egy puszit az arcára

-          Bármikor! –mosolygott kedvesen

-          Nem mész aludni?

-          Még nem, elszívok egy cigit –állt fel a kanapéról, és kiment a teraszra

Nem mentem utána, nem akartam zavarni. Inkább bementem a hálóba, és ruhástól dőltem az ágyba.

Másnap én voltam az, aki elsőnek kelt. Még én is meglepődtem magamon, hogy Gustavot is megelőztem. Halkan vonultam be a fürdőszobába, majd miután rendbe szedtem magam, elmentem a városba reggeliért. Mindenféle finomsággal tértem haza, ahol ezek még mindig aludtak. Gustav kivételével.

-          Jó reggelt! –köszöntem neki vidáman

-          Helló, hát te? –kíváncsiskodott

-          Nem tudom mi történt velem, de korán reggel kidobott az ágy. Így hát elmentem, és hoztam nektek reggelit! –tettem fel a pultra a szatyrokat és nekiálltam kipakolni.

Gus hamar rá is vetette magát az egyik sonkás, tükörtojásos szendvicsre, én pedig a tejberizzsel szemeztem. Le is ültünk egymással szembe, és nekiláttunk a reggelinknek.

-          Tom mesélte, mi történt tegnap –szólalt meg Gustav két falat közt

-          Ja, elég rémes volt.

-          Gondolom. Ha máskor ilyen van, szólj rögtön! Tudod, hogy bármelyikünkre számíthatsz.

-          Tudom, de azt hittem, elboldogulok vele. Aztán mikor már azzal a dumával sem tudtam lerázni, hogy kimegyek cigizni, rohadtul elegem volt már. Összefutottam Tommal, mondtam is neki, hogy gáz van, de csak később jött ki, amikor elkezdtem ordibálni a csávóval.

-          Hogy-hogy később ment ki? –érdeklődött

-          Nem tudom –vontam meg a vállam- Lehet, hogy nem vett komolyan.

-          Kurva jó. Remélem később azért tudni fogja, ha valaki szól neki, az nem csak viccel vele!

-          Hé, nehogy már kiakadj! Nem történt semmi baj! –nyugtattam meg

-          Szerencsére!

Nem sokkal később a többiek is ébredezni kezdtek, és mindegyikük cuppanós puszival jutalmazott, amiért reggelit hoztam nekik. Miután mindenki túl volt a nap első étkezésén, úgy döntöttünk, elmegyünk hajókázni.

Egy órán át szeltük a habokat, majd a hajó megállt egy öbölben, ahonnan ugrálhattunk a vízbe, úszkálhattunk. Nagyon jól esett ez a fajta aktív pihenés, a kikapcsolódás. Visszafelé ebédet szolgáltak fel nekünk, amit jóízűen lapátoltunk be.

Hazaérve mindannyian ledőltünk pihenni, kiszívott minket a nap és a víz. Nem aludtam túl sokat, alig egy óra múlva megébredtem, így hát kiültem a teraszra, hogy ne zavarjam a szobatársaimat. Tom, már ott ült, a hintaágyban.

-          Szia. Leülhetek?

-          Persze, húzódott egy kicsit arrébb, helyet adva nekem

-          Te sem tudsz aludni?

-          Nem igazán –rázta a fejét

-           A többiek aludni fognak vagy tízig, ugye?

-          Ha Gustav nem is, de a másik kettő tuti –mondta, miközben elővette a zsebéből a cigijét- Kérsz? –nyújtotta felém

-          Kösz, van nekem is –vettem elé én is a sajátom

-          Tehát, mi a terved? Gondolom, neked sincs kedved lábujjhegyen mászkálni, amíg ezek fel nem kelnek.

-          Hát nincs. De nem tudom, mit csináljuk.

-          Menjünk el billiárdozni. Aztán meghívlak vacsizni, ha már voltál olyan angyal, és hoztál nekünk reggelit. Vacsora után elmegyünk inni, a többiekkel pedig majd találkozunk a klubban. –ajánlotta fel az ötletét

-          Jól hangzik –mosolyogtam

-          Akkor én befoglalom a fürdőt. Te addig írd ki ezeknek, hogy mi a helyzet.

-          Igenis, főnök –nevettem ki

-          Hm, ez jól hangzik –ismét kiült az önelégült mosoly az arcára, én pedig ahelyett, hogy visszavágtam volna, hagytam, hadd örüljön magának

-          Akkor egy óra elég lesz? –kérdezte végül, amint elnyomta a cigijét

-          Persze –bólintottam