Felkeltem, és elkezdtem mocorogni, mire ő is megébredt.

-          Jó reggelt, ne haragudj! –suttogtam

-          Jó reggelt –mosolygott rám kedvesen

-          Na, mi az, minek örülsz?

-          Köszönöm.

-          Mit?

-          A tegnap estét. Örülök, hogy van egy olyan barátom, mint te!

-          Te vagy a legfontosabb férfi az életemben, a másik három lököttel együtt. Amibe tudok, segítek nektek.

-          Ha ez számít valamit, anyu után te vagy a legfontosabb nő az életemben.

-          Ez ám a megtiszteltetés –vágtam rá önelégülten mosolyogva. Tényleg jól esett, hogy nem csak szeretem ezt a négy srácot ennyire, hanem én is jelentek valamit a számukra.

Mind a négyen, együtt mentünk el reggelizni a partra, egy hangulatos éttermet választottunk.

-          Na és, milyenek voltak az esti csajok? –kérdeztem, míg a kajára vártunk

-          Ne is mondd! –forgatta Tom a szemeit, mire én kérdőn néztem Georgra

-          Tom csaja nem volt dönthető –kezdett el nevetni

-          Akkor minek vitted haza? –kérdeztem rá

-          Basszus, egész este velem táncolt, nyomult, mint az állat. Ha valaki a farkadhoz dörgölőzik órákon át, az ágyban ne legyen már olyan, mint egy szűzlány. Mit gondolt, miért viszem haza? Hogy legyen hol aludnia? –mondta egyre nagyobb felháborodással, én pedig akárcsak Georg, már szakadtam a röhögéstől

-          Hát ezt szívtad, bátyó! –közölte vele Bill

-          Amúgy, lehet, hogy tényleg messze lakik innen, és nem tudott volna hazajutni. Ezért rád nyomult, kipihente magát, aztán szépen hazament valahogy. –mondtam már megnyugodva

-          Ch, azt te csak hiszed –fintorgott Tom, mire Georg megint elkezdett röhögni

-          Mit csináltál? –vonta fel a szemöldökét Gustav, és Bill is érdeklődve várta a választ

-          Hazaküldtem. –vonta meg a vállát

-          Hogy mit csináltál? –nevettem fel megint

-          Hazaküldtem. – Mondta tök lazán- Hívtam neki egy taxit és mentem aludni.

-          Miért nem hagytad, hogy ott maradjon?

-          Persze, felhúz, kiderül, hogy szívatott egész este, és még aludjak is vele? Azt már nem!

-          De genyó vagy! –rázta meg a fejét Bill, én pedig végre leküzdtem a nevetést

-          Jó, szerintem Tomnak igaza van. Ha a csaj végig nyomult, mégis mire számított? Hogy Tom hazaviszi és csak beszélgetni fog vele? Akkor szegénykém vagy ennyire naiv vagy nagyon hülye.

-          Köszönöm –bólintott Tom

-          De az is lehet, hogy a friss levegő kijózanította, és aztán…

-          Végig ne merd mondani –szakított félbe

-          Oké –kezdtem el hangosan nevetni Georggal kórusban

Nemsokára kihozták, amit rendeltünk, így végre megnyugodtunk, és nekiláttunk a reggelinknek. Később aztán hazafelé kibeszéltük Georg kalandját is, majd úgy döntöttünk, hogy egy kis pihenés után bemegyünk a városba körülnézni. Gustav úgy döntött, ezt most kihagyja, és otthon maradt a laptopja társaságában. Beszélgetni akart a szüleivel és a testvérével, az otthoni barátaival. Bill vásárolni akart, így hamar lelépett, amint meglátta a butikok hosszú sorát. Georg követte őt, a ma esti bulira akart venni magának valamit, aztán tervei szerint ebédelni akart menni. Így maradtam kettesben Tommal, aki közölte velem, neki nincs semmi célja, akárcsak nekem, tehát ha nem zavar, nézzük végig a várost kettesben.

-          Beülünk valahova? Szomjas vagyok. –kérdeztem

-          Persze, nekem is jól esne valami. –bólintott

Hamar be is tértünk egy bárba. Tom leült az egyik asztalhoz, én pedig megindultam a pult felé.

-          Szia! –köszöntem a pultos srácnak

-          Hello, mit adhatok? –mosolygott kedvesen

-          Egy kör tequilát kérek majd, ott ülök a barátommal –mutattam Tom felé- Emellé lenne még két mojito, és egyelőre azt hiszem ennyi.

-          Rendben, ahogy kész esz, kiviszem nektek

-          Köszi –villantottam felé egy mosolyt, és már vissza is mentem Tomhoz

-          Mit rendeltél? –kérdezte, mikor végre leültem vele szemben

-          Finomat –válaszoltam, ő pedig inkább nem is kérdezett semmit

Pár perc múlva a srác kihozta az italokat, én már szórtam is a kezemre a sót, Tom pedig csak kérdőn bámult rám.

-          Mi van? –kérdeztem

-          Mia, még csak délután 5 óra.

-          Igen, és? –pislogtam nagyokat

-          Este szanaszét leszel –ingatta a fejét

-          És az téged mióta szokott zavarni? –néztem mélyen a szemébe

-          Nem változtál semmit –mondta, miközben megjelent az arcán a tipikus Tomos, szexi mosoly

-          Akkor igyunk arra, hogy újra itt vagyunk! –tartottam a poharam. Tom is szórt egy kis sót a kézfejére, majd a poharát megemelve, a szemembe fúrta a tekintetét, és koccintottunk.

-          Mi volt tegnap közted és az öcsém közt? –kérdezte, miközben közelebb húzta magához a koktélját

-          Semmi –vontam meg a vállam

-          Láttam, hogy smároltatok

-          Ja, csókolóztunk egyet –vontam meg a vállam, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne

-          Lefeküdtél vele?

-          Nem. Maga alatt volt Tom, nincs senkije, és tudod milyen. Bill érzékeny, és szüksége van a szeretetre, a gyengédségre. Ő megcsókolt, én pedig leállítottam. Féltem, hogy később még megbántom, mert esetleg többet akar majd. Azt mondta, nem érez irántam semmit, barátságon kívül. Látni rajta, hogy mennyire szenved. Kell neki valaki, aki szereti, és akit viszont szerethet. Amikor pedig ez leesett, én csókoltam meg őt. Aztán hazamentünk, kiültünk a teraszra, és beszélgettünk, amíg haza nem jöttetek. Vele aludtam, de nem történt semmi.

-          Nem tartozol magyarázattal, csak arra kérlek, ne bántsd meg.

-          Hidd el Tom, nem akarom. Megbeszéltem vele. És bocs, ha szarul esett, amit az este láttál.

-          Mi van? Miért esett volna szarul?

-          Én csak… azt hittem, talán kellemetlen, mert tavaly…

-          Ja, nem. –szakított félbe- Dehogyis, ne viccelj már! Megbeszéltük, barátok vagyunk. Azzal kavarsz, akivel akarsz.

-          Akkor jó –emeltem a számhoz a poharamat

Szót sem ejtettünk többet erről a témáról. Hamar eltereltük a szót. Persze aztán én kértem az újabb kör tequilát, következő adag koktélommal. Őszintén szólva, én nem tudom mennyit ittunk, két vagy három kört a rövid + koktél kombóból, de az biztos, hogy a hatása nem maradt el. Tom is és én is kissé darabos mozgással hagytuk el a bárt, de mielőtt haza mentünk volna, még lementünk a partra. Ruhástól futottam be a vízbe, Tom pedig a partról kiabált, hogy húzzak ki a partra. Én csak nevettem rajta, de végül kimentem hozzá, és egymást szívatva, lökdösve mentünk haza, ahol a többiek már vártak ránk.