Miután megérkeztünk a szórakozóhelyre, ahol tegnap is voltunk, kicsit szétszóródott a társaság. Gustav inkább a pultnál iszogatott, Tom és Georg csajozni indultak, én pedig Billel táncoltam rengeteget. Aztán éjfél után leültünk egy félreeső  partszakaszra.  Mindketten elfáradtunk már.

-          Még csak tegnap érkeztünk, de azóta csak iszunk és bulizunk. –dőlt hanyatt a homokban

-          Nem esik jól? –feküdtem le én is a homokba, hason, hogy a szemébe nézhessek

-          De, csak elszoktunk tőle –mosolygott

-          Hát, ha annyit dolgoztok, nem csoda.

-          Ja, tudom. De most pihenünk egy jót, meg otthon is, aztán újult erővel melózunk tovább!

-          Azért ne hajtsátok túl magatokat, oké?

-          Csak nem aggódsz? –húzódott szélesebb mosolyra a szája

-          Csak nem akarom, hogy besokalljatok.

-          Áh, nem, bírjuk mi!

-          Akkor jó.

-          Olyan jó, hogy végre itt vagy velem. Velünk.

-          Nekem is. Rettenetesen hiányoztatok.

-          Alig vártam már, hogy itt legyünk –vallotta be nevetgélve

-          Nekem mondod? –nevettem fel- Egy hónapja görcsben volt a gyomrom –vallottam színt én is

Elkomolyodott. Egy pillanat alatt. Én pedig már tudtam, mi fog következni, de mégsem tudtam megakadályozni, csak ledermedve vártam, hogy cselekedjen.  Lehunyt szemmel közelített felém, míg el nem érte az ajkaim. Apró, gyengéd puszikat lehet rá, ízlelgetett óvatosan.

-          Bill –sóhajtottam, mire ő finoman az alsó ajkamba harapott- Ezt nem szabad! –nyögtem ki végül, kicsit elhúzódva tőle

-          Ne haragudj! –hajtotta le a fejét

-          Nem haragszom Bill, barátok vagyunk. Csak nem akarom, hogy belebonyolódjunk.

-          Bennem nem mozgatott meg semmit.

-          Bennem sem

-          Tényleg bocs, én csak... –nem hagytam, hogy belekezdjen, tudtam nagyon jól, mit akar mondani, mi hiányzik neki.  Imádja, amit csinál, a koncerteket meg a többit, de utálja, hogy emiatt nincs mellette egy olyan lány, akit szerethetne.

Most én kezdeményeztem, én csókoltam meg őt, ugyanolyan óvatosan, ugyanazzal a gyengédséggel, ahogy azt az előbb ő tette, amin meglepődött.

-          Tudom. –szólaltam meg, mikor elváltak az ajkaink

-          Mit? –nézett rám értetlenül

-          Hogy ez hiányzik. A gyengédség. Hogy valaki szeressen, és te viszont szerethesd.

-          Elképesztő vagy! –édes mosoly jelent meg az arcán

-          Tudom! –nevettem fel

-          De nem akarlak kihasználni.

-          Tudod mit? Menjünk vissza a lakásba és üljünk ki a teraszra beszélgetni.

-          Jól hangzik –bólogatott hevesen, és már fel is tápászkodott a földről, majd segített nekem is

-          Még beugrok a klubba, veszek egy doboz cigit!

-          Azt hittem, már nem cigizel –vonta fel a szemöldökét

-          Ja, ritkán. Otthon, csak dugiban, meg bulikban. –röhögcséltem- Nem bírom sokáig nélküle.

-          Értem. De hagyd, ne vegyél, van nálam!

-          Nem baj?

-          Na, ne hülyéskedj! –húzott magához, még egy apró puszit lehelve a számra

Otthon, kint a teraszon, a hintaágyon ücsörögtünk. Billnek háttal, a két lába közé fészkelődtem be, majd magunkra terítettem egy plédet, amit a nappaliban találtam. Rágyújtottunk, és sokáig csak csendben ültünk.

-          Elmeséled, amit tegnap akartál? A turnékat, meg mindent.

-          Biztos érdekel? –ugyan nem láttam az arcát, de éreztem a hangján, hogy mosolyog

-          Érdekel. És most már kijózanodtál annyira, hogy értsem is, amit mondasz –gonoszkodtam

Ő csak mesélt megállás nélkül, én pedig figyeltem. Édesen hadonászott közben a kezével, amin egyfolytában mosolyogtam. De most nem piszkáltam őt sem ezzel, sem azzal, hogy amint belendült, megint elkezdett hadarni, de valami eszeveszetten. Csak hallgattam a rengeteg sztorit, azt a sok élményt, amit megállás nélkül darált.

Sokáig fent voltunk, és beszélgettünk. Hajnalban értek haza a többiek, Georg és Tom egy-egy csajjal.

-          Lassan lefekszem én is, kezdek fáradni –fészkeltem magam közelebb hozzá

-          Köszi, hogy meghallgattál.

-          Nincs mit, bármikor

-          Csak ne igyak előtte mi? –nevetett

-          Hát igen, az előnyt jelent! –nevettem én is

-          Szeretlek Mia. Te vagy a legjobb barátom.

-          Én is téged!

-          Nem alszol velem?

-          De, szívesen.

Bill ágyában, szorosan összebújva aludtunk el, és így is ért minket a reggel.