Másnap, mikor felkeltem, Bill édesen szuszogott az ágyán, Gustav viszont már nem volt a szobában. Biztos felkelt már, korán kelő típus, nem olyan, álomszuszék, mint mi. Ahogy kiléptem a szobából, meg is láttam őt, épp a kávéját kortyolgatta.

-          Jó reggelt! –köszöntem

-          Neked is.

-          Régóta fent vagy?

-          Úgy egy órája.

-          Reggeliztél már?

-          Még nem.

-          Elmegyünk valahova? Meghívlak valami finomra.

-          Ezt nem hagyhatom ki! –mosolygott kedvesen

-          Rendbe szedem magam, és mehetünk! –válaszoltam lelkesen, és már mentem is zuhanyozni

Egy óra múlva már a parton majszoltuk a palacsintánkat.

-          Na és, mi újság veletek? Úgy értem, most nem a koncertekről, meg a turnékról akarok hallani. Hanem rólatok.

-          Minden rendben –vonta meg a vállát

-          Ez nem volt túl meggyőző. Nagy a hajtás, ugye?

-          Nem is tudod mennyire –komolyodott meg- Jót fog tenni ez a pihenő

-          Azt elhiszem

-          Sok volt ez már nekem, elegem volt, de rohadtul! –fakadt ki

-          Elfáradtál.

-          El. De nagyon.

-          Miért nem beszélsz a srácokkal, hogy pihenjetek egy kicsit?

-          Szerinted mit mondanának? Hallottad tegnap Billt. Be nem állt a szája! Nem tud másra gondolni, csak a rohadt koncertekre.

-          De ha tudnák, hogy te hogy érzed magad. Nem igaz, hogy nekik nincs elegük.

-          Mia, csak gondold át. Ismered Billt, ez volt az álma. És nem fogja feladni, még mindig ez az első neki.

-          Na és Tom? Vagy Georg?

-          Na, ők aztán meg… Tudod milyen, minden nap új csajt hoznak haza, bejön nekik a dolog, hogy minden csaj fut utánuk és bomlanak értük a nők. Így, hogy híresek sokkal könnyebb dolguk van, mint amúgy lenne. Hidd el, bejön nekik ez az egész.

-          Csak neked nem.

-          Bejönne nekem is, mert szeretem. Csak már sok. Nagyon. És elegem van a folytonos határidőkből, a túlhajszolt napokból. Nincs időm a családomra, a régi barátaimra. Még arra sincs időm, hogy egy normális csajt összevakarjak magamnak.

-          Majd meglesz az is

-          Csak nem a TH mellett. Ha valaki rám mozdul, vagy azért, mert híres vagyok, vagy azért, mert az ikrek közelébe akar férkőzni rajtam keresztül.

-          Ez undorító.

-          Az. Ha pedig valaki mégis magam miatt kedvel meg, az nem fogja sokáig bírni a rengeteg turné és külön töltött idő miatt.

-          Nem is gondoltam, hogy így érzel.

-          Pedig sajnos de. Billéknek jó ez az egész, elvannak. De én kilátástalannak látom a jövőmet. Mármint, oké, hogy van pénzem, de kitörölhetem vele a seggem, ha egyszer nincs mellettem valaki, egy lány, akivel ezt megoszthatom.

-          Értelek. És sajnálom.

-          Hát még én –sóhajtott nagyot

-          Egy hónapig itt leszünk, gondolt át a dolgokat.

-          Az lesz. Ez után a nyaralás után még két hetünk lesz szabad, azt a családommal töltöm.

-          Mielőtt visszatérnétek a melóhoz, beszélj a fiúkkal. De addig ne emészd magad. Még van időd átgondolni.

-          Igen, tudom.

-          Gyere ide! –tártam szét a karom, és megöleltem

-          Köszönöm!

-          Ugyan mit? –húzódtam el tőle

-          Hogy meghallgattál. Tudod, őrült egy csaj vagy, és örülök neki, hogy nem csak bulizni lehet veled, hanem jókat beszélgetni!

-          Bármikor!

-          Na, most mesélj te is valamit, veled mizu?

-          Minden oké. –vontam meg a vállam- Még anyuékkal lakom, de nemsokára szeretnék saját lakást. Most éppen műkörmösként dolgozom, és imádom!

Még vagy egy órát beszélgettünk a parton, aztán hazasétáltunk. A többiek már a parton fetrengtek, így én is hamar átöltöztem a fürdőruhámba, és csatlakoztam hozzájuk.

-          Merre voltatok? –érdeklődött Bill

-          Reggelizni

-          Az jó –bólintott

Hamar elaludtam a parton, de arra keltem, hogy Tom hideg vízzel öntött nyakon. Vagy öt percen keresztül szidtam, és kerestem a cifrábbnál cifrább szavakat ellene. Majd mikor lenyugodtak a kedélyek, és ő aludt el, betemettem őt. Szerencsétlennek fél órát kellett könyörögnie, hogy kiássák a többiek, mert inkább húztuk az agyát.

Késő délután mentünk vissza a lakosztályba, ahol egyesével lezuhanyoztunk, és nekiálltunk készülődni az esti bulira. Én megint egy miniruha mellett döntöttem, most azonban egy spagetti pántos, fekete, mélyen dekoltált ruhát választottam.

A hatás nem maradt el, a fiúk megint elismerő pillantásokkal ajándékoztak meg, miután megmutattam magam nekik. Lassan előkerültek a feles poharak is, és egy üveg vodka. Otthon alapoztunk, és még egy jó ideig bohóckodtunk. A bulit már a lakosztályunkban elkezdtük.

Bömböltettük a zenét, énekeltünk, táncoltunk. Én főként Billel, azon voltam, hogy megint olyan édesre itassam, mint tegnap. Ezt viszonylag hamar el is értem. Néhány feles után már együtt táncoltunk. Mikor a következő körért mentem, Tom beállt mögém. Tudtam nagyon jól mit csinál, nem kreatív annyira, hogy valami új poént találjon ki. Ott álltam az asztal előtt, szemben velem Georg pedig alig tudta visszatartani a nevetést. Gus fapofával nézte, mi lesz ebből, Bill arcán pedig már láttam, tudja, kontrázni fogok. Így is lett. Tudtam, Tom azt imitálja, hogy éppen hátulról ügyködik rajtam, én pedig erre néhány lapátot téve, Georgra néztem unott képpel, ásítottam egyet, majd hüvelyujjamat lefelé fordítva mutattam Georgnak, hogy Tom ezt ne lássa. Ekkor nem bírta tovább, kitört belőle a hangos,mélyről jövő röhögés.

Tom először tuti azt hitte, őt tartja ilyen jópofának, de aztán Georg hangosan nyerítve megszólalt.

-          Azta kurva, Mia! Te nem vagy épp! –nevetett könnyes szemmel

Tom fél órán keresztül kérdezgetett minket, hogy min nevet Georg, de a másik két srác, na meg én is, már úgy nevettünk azon, ahogy Georg röhögött, hogy nem tudtuk elmondani. Aztán mikor Georg végre lenyugodott, elmondta az egészet Tomnak, aki először meghökkent, majd fogva a poént ő is röhögésben tört ki.