Idegesen dobtam be az utolsó bőröndömet a kocsimba. Lecsaptam a csomagtartót, majd beszálltam a vezetőülésre és mielőtt elindultam, felhívtam anyut.

-          Szia, elindultál?

-          Most fogok. Előbb fel akartalak hívni.

-          Érezd jól magad!

-          Köszi, anyu!

-          És kicsim…

-          Igen?

-          Vigyázz magadra, kérlek! Tudom, hogy rég nem találkoztál a barátaiddal, bulizni kell meg minden, de azért ne vigyétek túlzásba a lerészegedést!

-          Szeretlek! –mosolyogtam meg az aggódását

-          Én is, na, jó legyél!

-          Te is, puszi anyu!

-          Pussz!

Miután letettem a telefont, már indítottam is az autót, bekapcsoltam a rádiót, és megindultam a reptér felé vezető úton.

Kaliforniába utazom, pontosabban Santa Monicára, hogy a barátaimmal töltsek egy hónapot a nyárból. Tavaly voltunk ott először, és a munkájuk miatt azóta nem is láttam őket. Akkor megbeszéltük, hogy minden nyáron elutazunk oda.

A repülőút hosszú volt, igaz, végigaludtam az egészet szinte. Mikor leszálltam Santa  Monicában, rögtön a csomagjaimért indultam, de akkor megláttam, hogy a négy srác, akik el sem tudom mondani, mennyire hiányoztak, ott vártak rám!

-          Úr isten! –sikítottam, és már rohantam is feléjük, a magas sarkú szandálomban, ami tutira rohadt vicces látvány lehetett, mert nagyon mosolyogtak rajta

Ők megindultak felém, én pedig a hozzám legközelebb eső Tom nyakába borultam. A nyakát karolva, két lábam a csípője köré fonva öleltem őt hosszú másodpercekig, ő pedig egy puszit nyomva a nyakamra üdvözölt

-          Jó újra látni! –mondta a szemembe mosolyogva, én pedig egy puszit nyomtam az arcára

-          Szia Bill, jól nézel ki! –adtam két puszit Tom tesójának

-          Te is, örülök, hogy itt vagy!

-          Georg! –fordultam a basszeroshoz, akit szintén jó szorosan megölelgettem, végül pedig Gustav is kapott a szorongatásból

-          Na, gyere, szedjük össze a cuccaid, fogjunk egy taxit és húzzunk végre a szállásra! –mondta Tom, és úgy is tettünk

Körülbelül fél óra után érkeztünk meg a szállóba, amit a srácok lefoglaltak. Egy egész lakosztályt, két szobával.

-          És kivel leszek egy szobában? –kérdeztem a liftben

-          Velem! –örömködött Bill- És Gustavval!

-          Az jó, mint tavaly –vigyorogtam én is

Gyönyörű lakosztályt kaptunk konyhával, hatalmas nappalival, benne hatalmas kanapéval, gyönyörű kilátással. A szobáink is fantasztikusak voltak.

Hamar neki is láttam kipakolni, úgy voltam vele, előbb jöhet a kötelező „rossz”, aztán pedig a szórakozás. Bill és Gustav is pakolásztak egy ideig, de hamar végeztek. Aztán nemsokára már hallottam, hogy a négy srác kint baromkodik a nappaliban.

Mikor én is végeztem, és üveg tequilával a hátam mögött mentem ki hozzájuk.

-          Na, csakhogy előjöttél! –mosolygott kedvesen Georg

-          Először ki akartam pakolni.

-          Basszus, Mia, mi a szar van veled? –vonta fel Tom a szemöldökét

-          Mert? –néztem rá értetlenül

-          Tavaly te voltál az, aki elővette a táskájából a dugi tequilát, és te voltál az első, aki hulla matára itta magát. Most meg előbb pakolgatsz, és még pia sincs? –kérdezte, szinte felháborodva

-          Itt a dugi tequila! –nyújtottam ki a kezem vigyorogva

-          Na, ez már jobban tetszik! –mosolygott végre ő is, miközben már poharakat kutatott a szekrényben- Azt hittem egy év eltelt, és te nyugdíjba vonultál –szívózott

-          Tom, hidd el nekem, még mindig én vagyok az kettőnk közül, aki jobban bírja a piát és több őrültséget csinálok, ha arról van szó, mint te valaha is fogsz –húzódott gonosz mosolyra a szám, mire ő elismerően vigyorgott, a többiek pedig azon nevettek, hogy szívjuk egymás vérét

-          Hiányoztál! –mondta őszintén, de a vigyor egy percre sem fagyott le az arcáról

-          Ti is nekem!